EGYSÉGES TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JÁRADÉK

ETJ

 

mint integrált társadalombiztosítási és népesedéspolitikai intézmény

 

(„Gyermekeink születéséről mi döntünk, de rólunk a gyermekeink döntenek.“)

 

Készült a Magyar Családokért a Megmaradásért Közhasznú Alapítvány megbízásából

 

Készítette:

 

Csuja László

Gödöllő, 2010 november

 

Email: csuja1@vnet.hu

 

TARTALOMJEGYZÉK

 

EGYSÉGES TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JÁRADÉK.................................. 1

Bevezető............................................................................................................. 3

Új abolicionizmus, mint politikai feltétel....................................................... 5

A járulékfizető felnevelése, mint társadalombiztosítási beruházás....... 7

Az ETJ működésének alapja............................................................................. 9

ETJ hatása a munka világára......................................................................... 10

ETJ hatása az állami költségvetésre.......................................................... 12

ETJ és a közvélemény..................................................................................... 14

ETJ politikai hatása........................................................................................ 15

ETJ kapcsolata a többi ellátórendszerrel................................................ 16

ETJ elemzése családi szinten........................................................................ 17

Az ETJ feladata és szerkezete..................................................................... 18

Részletes szabályok...................................................................................... 19

Az ETJáradékhoz jutás feltételei................................................................. 19

Az egységes járulék fizetés feltételrendszere............................................ 20

Az ETJáradék mértéke................................................................................ 21

Az egységes járulék beszedése és az ETJ kifizetése.............................. 22

Gyakori kérdések........................................................................................... 23

Bevezető

Az 50 éve fennálló demográfiai deficit, a társadalombiztosítás folyamatos deficite (a „potyautas“ technikák terjedése, rejtett elfogadottsága, sőt nyilvános támogatása, a járulékok csökkentéséért és a járadékok növeléséért folytatott sikeres lobbizás, összességében a „közlegelők tragédiájának“ klasszikus állapotát eredményezte), az idős korosztály politkai túlsúlya - politikai berendezkedéstől teljesen függetlenül - egymást erősítő és ugyanabba az irányba ható politikákat eredményezet világszerte. Egyén és közösség, egyén és saját jövője viszonyának, jogainak és felelősségének téves értelmezésére, túlhangsúlyozására, a társadalmi megújulást szolgáló erőforrások felélésére épültek ki szakmai és politikai érvrendszerek.

 

Valós események alapján kialakult, de mostanra már meghaladott értékítéletekkel és csak bizonyos csoportérdekeket szolgáló előítéletekkel túlterhelt és ma kihívásaira választ nem adó torz XX. sz.-i világképünket alkotmányos jogi igazolással is megerősített a személyes szabadságot túlzott mértékben növelő és a közösségért hozott áldozatokat nem értékelő intézmények, mint megváltoztathatatlan és örök igazságot sugározzák a mindennapi ember felé. A mindennapi ember válasza természetes és következetes: Ha a társadalom megújítására – gyereknevelésre (fajfenntartásra) - hozott áldozatot a társadalom nem ismeri el és nem jutalmazza a tehervállalással arányosan, hanem hátrányokkal sújtja, akkor a mindennapi ember számára elégséges cél a pillanatnak, saját magának és a jelennek élni.

 

Legszomorúbb azt látni, amikor a társadalom legtudatosabb rétege sem ismeri fel az egyén jogaihoz kapcsolt önpusztító torz ideológiákat és ezért – bár a súlyos demográfiai válságot, okait és következ-ményeit is látja - a változtatás irányába komoly lépéseket mégsem javasol. Ezt az életveszélyes tehe-tetlenséget a demográfusok, szociológusok és közéleti szereplők akkor mutatják fel a legnyilvánva-lóbb módon, amikor a demográfiai deficit megoldására csak a belenyugvást, a tények elfogadását, nyugat-európai mintára a kultúraváltó bevándorlás fokozását kínálják fel kiútként.

 

Az elöregedés okozta társadalmi robbanás veszélyétől tartó döntéshozók az eltorzult szemléleti és intézményi viszonyok közepette - az egyéni lét jogait túlhangsúlyozó torz ideológiáktól vezérelt alkot-mányok alapán - minden költségvetési évben a társadalom megújításától, a fiataloktól újabb és újabb erőforrásokat vesznek el „büntetlenül“ az elöregedés okozta napi problémák kezelésére és ezzel újabb és újabb problémákat generálnak. A fiatalok folyamatos áldozathozatala ellenére az elmúlt ötven év alatt sem a gazdasági, sem a népesedési deficit nem csökkent, sőt minden kiigazító korrekció után a társadalmi és gazdasági válság egyre súlyosabb formában és egyre rövidebb idő múlva tért vissza.

 

Egyetértünk azokkal, akik azt mondják, hogy a gyerekszületésnek ma csak a személyes örömszerzés a motivációja. Úgy véljük ez a károsan hiányos szemlélet az oka a mai demográfiai válságnak. Egyetértünk azokkal, akik szerint a gyereknevelést - mint örömszerzésen túli gondoskodást - határozottan fékezi a közteherviselésünk és újraelosztásunk rendszere, amelyben demokratikus eszközökkel, de kompetitív módon verseng a megtermelt javak újraelosztásáért az idős és fiatal eltartotti korosztály, sőt (az adott esetben munkanélküli vagy beteg) aktív korosztály is.

 

Milyen jövő vár ránk? Fordulóponton áll az európai civilizáció. Vagy az európai és benne a magyar kultúra alkonya, haldoklása folytatódik vagy egy új korszak hajnala jön el. Csak egy teljesen új struk-túra szüntetheti meg a permanens kulturális és demográfiai válságot, csökkentheti a közösségi terheket és adhat lehetőséget a többévtizedes permanens gazdasági válság csökkentésére.

 

A társadalombiztosításban az alapelveket, a jogokat és kötelezettségeket újra kell fogalmazni. Álláspontunk szerint el kell felejteni a munkajövedelem alapú egyébként is teljesíthetetlen életpálya-számla alapján ígért generációs transzfer megoldásokat, helyette alapvető állami célok teljesítésétől függő egységes rendszert kell kidolgozni a családtámogatásra és az időskori ellátásra. Az egységes társadalombiztosítási járadék (továbbiakban ETJ) intézmény erre egy koncepcionális kísérlet, amelyben

1. megszüntetjük a generációk között a szociális újraelosztás tortájáért folyó kompetitív küzdelmet.
2. egyetlen felelősségi rendszerbe egyesítjük a család három generációjának együttműködését.
3. áthelyezzük a súlypontot a népesség megújítására, a családi gondoskodás erősítésére.
4. a járulékfizetők utánpótlására nagyobb részt önfinanszírozó költségkeretet teremtünk.
5. a népesség bővített újratermelésének állami ösztönzésére adunk intézményi megoldást.
6. a közteherviselés arányosítására, a munkabér közterheinek csökkentésére teszünk javaslatot.
7. javasoljuk, hogy az állam nem többet, mint egy „népi alapnyugdíj“-at garantáljon.
8. az életpályát átfogó egységes elvek szerint anyagi gondoskodáshoz intézményt alkotunk.
9. az egészségbiztosítás befizetési oldalának stabilizálásához javaslatot tettünk,
10. a leszakadó elszegényedő társadalmi csoportok számára szociális hálót adunk.
11. javasoljuk az államháztartás terheinek csökkentését, a családi gondoskodás megerősítését.

 

Az ETJ egy rendkívül egyszerű, akár pontrendszeresnek is nevezhető társadalombiztosítási rendszer, amiben a szülőpár által nevelt gyerekek száma és a rájuk fordított nevelési idő szorzata határozza meg a járadék mértékét a gyereknevelés időszakában és idős korban egyaránt.  Rendszerünk felépítésének alapelvei leginkább Wilfrid Schreiber német közgazdász professzor elveihez áll közel, bár tőle teljesen függetlenül jutottunk azonos következtetésre. Feltételezésünk szerint ennek oka, szemléletünk hasonlósága és a más okból eredő, de súlyosan torzult demográfiai kórkép.

 

Schreiber (1955) kihangsúlyozza, hogy a társadalmi kiadásokat soha nem vagyonból, hanem folyó be-vételekből kell finanszírozni, vagyis felosztó-kirovó rendszerben. Kimutatja a tőkefedezet elérték-telenedéséből fakadó fölösleges kockázatát a vagyonfedezeti biztosításoknak. Sőt bemutatja, hogy egy jól definiálható  helyzetben a tőkefedezeti rendszer is felosztó-kirovóként kezd működni.

 

Schreiber szerint a jóléti állam nem az egyetlen forrása a gondoskodásnak és az embereknek a házas-ságuk, családjuk révén is biztosítani kell önmagukat. A házasság jótékony hatással van az élettartamra, életminőségre, a szakmai teljesítő képességre. Kevesebb betegség, nagyobb vagyonképzés, magasabb együttes jövedelem várható a házasságban élőktől. A stabil házasság a társadalomra és magára a társadalombiztosításra is jó hatással van, csökkenti a társadalombiztosítás kockázatát.

 

Kimondja Schreiber a három generáció szolidaritásának elvét. Szerinte a teherviselő középgeneráció egyéni jövedelme akkor igazságos, ha a saját munkaerejének megújításán felül gazdaságosan fedezi az ifjú és idős eltartottak költségeit. Szerinte ehhez népesedési egyensúly szükséges. Schreiber szemléle-tét osztjuk, mely szerint az időskori ellátás a reálvagyon felélése, míg a gyereknevelés beruházás. Következésképpen az ETJ semmiképpen sem viselhet el több deficitet, tehát a járulékbevételen felüli állami költségvetési támogatást, mint amennyit a gyereknevelés járadékaira fordít. Eddigi számítása-ink szerint az ETJ-ben a deficit ennél jóval kisebb.

 

Hazánkban Gál Róber, a Botos házaspár, Agusztinovics Mária és Mészáros József munkássága adott munkánkhoz  szemléleti támaszt. Néhány hazai szakember kimondja, hogy a gyereknevelés, a humántőke újratermelése, munka. Gál Róbert és Gábos András a gyereknevelés költségeinek vizsgálata során kimutatta, hogy „gyerekességi adó“ sújtja a családokat. Botos házaspár és Mészáros József a nyugdíjrendszeren belül pozitív diszkriminációjú pontrendszerrel javasolja elismerni a gyereknevelés költségeit.

 

Az ETJ több alapvetésben továbblépett a ma szokásos legkorszerűbb társadalombiztosítási szemlélethez képest is, hiszen nemcsak a három generáció szolidaritását építettük rendszerünkbe, hanem kimondtuk a járulék és járadék fixesítését, és ezekben is élesen különbözik rendszerünk a mai munkajövedelemből számított járulékkal és az életpályaszámlából számított járadékrendszerektől. Kimondtuk a járulékfizetés alanyi kötelezettségét, leválasztva a társadalombiztosítást a munkaviszonyról, továbbá, hogy a járadékhoz jutás feltétele bizonyos állami célok (demográfiai, de lehet ezt bővíteni a kört pl. képzettségi stb) teljesítése. A mindennapi életben kézzelfogható módon összekapcsoltuk a gyereknevelés támogatását és az időskori ellátást. Államilag támogatott életpálya modellt nyújt az ETJ, hiszen a fogantatástól a halálig végigkíséri az állampolgárt, ugyanakkor a családon belül a generációs gondoskodás külső vagy saját okból való elmulasztása is azonnal érzékelhetővé válik, ezzel szorosabb együttmüködésre készteti a családot.

 

Új abolicionizmus, mint politikai előfeltétel

 

Az abolicionizmus célja, elnyomott társadalmi réteg jogainak szélesítése. Az Észak-Atlanti civilizáci-óban, így Magyarországon is, az abolicionista elvek szerint a legelnyomottabb társadalmi réteg ma a 18 éves kor alatti korosztály, mivel ők érdekeiket a szavazóurnánál sem közvetlen, sem közvetett módon nem képviselhetik. Tehát a mai Magyarországon értelmes abolicionista célkitűzés: adjuk meg a gyermekeinknek is választójogot, közvetetten a szülőknek adott többlet szavazati jog útján.

 

A választójog szélesítésének történelmi ismeretetése helyett inkább egy olyan sajátosságra hívjuk fel a figyelmet, ami kézzel fogható és számadatokkal könnyen ellenőrízhető evidencia. A választások ma alkalmazott demokratikus elvei a XVIII-XIX. századi Európa demográfiai szempontból nagyon fiatal társadalmaiban alakult ki, ahol akármilyen szűk vagy tág is volt a választásra jogosultak köre, a leglényegesebb társadalmi kérdésekben a gyereknevelés terheit viselő korosztály döntött.

 

Bár a választójog általános lett, mégis a ma Európájában a választásokon a részvételi arány kicsi, és a választáson részt vevők kormegoszlása lényegesen idősebb, mint az adott népesség kormegoszlása. Következésképpen az országok sorsára sokkal nagyobb hatást gyakorol a jövő ügyeire kevésé érzékeny nem termékeny és már nem is munkaképes korosztály, amely elsődlegesen nem a társadalmi vagyon megtermelésében, gyarapításában, hanem az elosztásban, a vagyon felélésében érdekelt. Sőt még súlyosabb is az aránytalanság, hiszen a nem termékeny, nem munkaképes, de jövő termelése, társadalmi élete szempontjából meghatározó szerepű 18 éves kor alatti fiatal korosztálynak egyáltalán nincs még közvetett beleszólása sem a döntésekbe, ugyanakkor az öregeknek közvetlenül és közvetetten is rendkívül erős politikaformáló ereje van.

 

Az elmúlt 200 évben soha nem volt ilyen magas a választásokon megjelentek  átlagéletkora, és soha ennyi idős eltartott személy nem szavazhatott, mint a XX. századi európai demokráciákban. Ez sok tekintetben leszűkíti a pártok mozgásterét, következményként pedig behatárolja a társadalmi erőforrások felhasználását is. Az időskorú eltartottak szavazati súlyának folyamatos erősödése (gerontokrácia uralma) miatt a megújítást, fiatalítást a kormányok korlátozott módon vállalják fel, tehát romlik a társadalomnak az új helyzetekhez való alkalmazkodási képessége.

 

Mindannyian részesei, áldozatai vagyunk a gyerektelenség és elöregedés okozta társadalmi, gazdasági válságnak. A demográfiai deficit egyre nyilvánvalóbban és mélyebben meghatározza társadalmunk erkölcseit, gazdasági és jogi rendjét és ezért egyre több alkalommal kerülnek a döntéshozók jövőt romboló kényszerhelyzetbe. A politikai döntéshozatalban túl van reprezentálva inaktív a nyugdíjas korú réteg, míg a jövő társadalmát meghatározó 18 éven aluli állampolgárok érdekei alig érvényesül-nek – lévén nem rendelkeznek sem közvetett, sem közvetlen szavazati joggal. A társadalombiztosítási rendszer alapvető megváltoztatása talán a mai politikai környezetben is lehetséges, de - a gyorsan felébredő ellenerők miatt - csak mainál jóval szélesebb és fiatalabb demokrácia képes stabilizálni.

 

A gerontokrácia uralma tetten érhető a mai magyar demokráciánban is, ha elemezzük az elmúlt 20 év döntéseit. Nézzünk rá néhány látványos elemre. Hasonlítsuk össze a gyerekek és nyugdíjasok tömeg-közlekedési kedvezményeit, a családtámogatásokat, a tanulási támogatásokat és az idős kori ellátáso-kat. Folyamatosan csökkent a társadalom megújítására, a fiatal korosztály felnevelésére, kutatásra, fejlesztésre fordított társadalmi erőforrás és folyamatosan nőtt az időskorúak részesedése. Az időskorúak nagy szavazási hajlandóságukkal nyilvánvaló módon meg is jutalmazzák a pártokat.

 

Közéletünk olyan demokratikus deficittől szenved, amiben egyes társadalmi csoportok túlreprezentál-tak, mások pedig még közvetett reprezentációval sem bírnak. Ma Magyarországon a demokratikus deficit a gyerekeket és az őket nevelő szülőket sújtja leginkább. Szavazáskor a szülő nem csak önmagát, mint egyént, hanem eltartottjait is képviseli, de szavazata a teherviselésével semmilyen mértékben sem arányos. Legyünk őszinték, személy és család szerint a  demokratikus deficit a gyerekvállalás mértékével arányosan nő mai demokráciánkban.

 

A társadalmi probléma tehát adott: a mai választójog demokrácia deficittől szenved, ugyanis alulreprezentálja a társadalom teherviselő rétegének érdekeit és túlreprezentálja az időskorú réteget. A választójognak a változtatására számos elképzelés forog közkézen. Többsége antidemokratikus megoldás, mivel a szavazásra jogosultak körének szűkítésével, különböző cenzusokkal operálnak, pl. vagyon, jövedelem, adófizetés, képzettség.

 

A megoldást a mai a demokráciánk keretei között az alkotmányunk módosításával kell megtalálnunk. Demokráciáról vallott elveink szerint csak a szavazási jogosultság bővítésével célszerű a teherviselő társadalmi réteg döntési helyzetén javítani. A szülők szavazati súlya növelésének szükségességét Európában vetették fel. Magyarországon csak a Nagycsaládosok Országos Egysülete állt ki a nyilvánosság elé ezzel az elképzeléssel.

 

A választópolgárok száma 8 millió körül ingadozik. Közel 4 millió gyereknevelő szülő szavazata áll szemben a gyermeket nem nevelő több mint 4 millió választópolgár szavazatával, ezen belül is a nagy szavazási aktivitást mutató 1,7 millió idős korúval. Ha a közel 2 millió fiatalkorú szavazatával megnövekedne a szülői korosztály szavazati súlya, akkor a mai magyar társadalom legnagyobb terhet viselő eltartói rétegének a joga jelentősen megerősödne a demokratikus döntéshozatalban.

 

Természetesen a társadalmi érdekérvényesítés csak akkor sikeres, ha a választásokon való részvételi hajlandóság kellő mértékű. Ha a gyereket nevelőknek nem nőne a változtatások után szavazási hajlandósága (ami valószínűtlen), akkor is a családok szavazati súlya végre a modern választójog történelmében a valós tehervállalással arányos lenne, tehát meghaladná az 50 %-ot.

 

A megvalósulásra alábbi javaslatot adjuk:

• Amennyiben a háztartásban egy szülő él, akkor ezt az egy szülőt illeti meg a háztartásban élő összes gyerek után a közvetett szavazati jog.
• Amennyiben a háztartásban két szülő és páros számú gyerek él, akkor egyenlően oszlik meg a közvetett szavazati jog.
• Amennyiben a háztartásban két szülő él és páratlan számú gyerek, úgy a szülők döntése, hogy kit illet meg páros és kit páratlan számú közvetett szavazati jog.
• Az egy háztartásban élő két szülő között a közvetett szavazati jog mértékében nem lehet egynél nagyobb különbség.
• A gyerekek után járó közvetett szavazati jogra a jogosultságot be kell jelenteni a Választási Irodán és hitelt érdemlően igazolni kell az egy háztartásban élést, valamint azt is hitelt érdemlően kell igazolni, hogy melyik gyerekre, gyerekekre vonatkozik a közvetett szavazati jogosultság.
• Az egy háztartásban élő szülőknek egyszerre kell megjelennie ez ügyben a Választási Irodán.
• Egy gyerekre csak egy szülő jelenthet be közvetett szavazati jogosultságot.
• A szülőnek a szavazáson való részvételkor a szavazó körben is hitelt érdemlően igazolnia kell a közvetett szavazati jogosultságot és csak ezt követően kaphatja meg a többlet szavazó cédulákat.

 

 

A járulékfizető felnevelése, mint társadalombiztosítási beruházás

 

Az állami garanciával működő társadalombiztosítások a XIX. századi homogén foglalkoztatási cso-portokat összefogó szakszervezetek szárnyai alatt megszületett segélyező pénztárak mintájára

• a demográfiai robbanást és
• az ipari forradalommal együttjáró folyamatos gazdasági növekedést átélő országokban indult el,
• ahol a népesség utánpótlása korlátlannak tünt,

de állandó társadalmi robbanással fenyegettek a szociális problémák. A munkaviszony jövedelmére terhelt társadalombiztosítás vitathatatlanul előnyös és hatékony,

• ha homogén foglalkoztatási csoportotokat fog össze és hosszú távon működőképes,
• ha korlátlan, sőt a munkaviszony jövedelmeitől teljesen független a járulékfizetők utánpótlása.

 

A munkaviszonyhoz kötött nyugdíjbiztosítás állami garanciával működő általánossá válásával négy új folyamat indult el:

• Több tízezeréves életforma borul fel, az időskori ellátásban a család helyére belép az „Állam“.
• Lényegesen csökkent a gyerekvállalási hajlandóság, mert az időskori ellátásban a család természet-beni szolgáltatása (gyereknevelés és időskori gondoskodás) helyett, a gondoskodás pénzzel történő megvásárlása, a felnőtt ember számára a folyó kiadások szintjén versenyképesen kisebb költségű, mint a gyereknevelés.
• Járulék-járadék arány rendszeresen felborul, mert a pártpolitikai érdekek miatt a járulékok csökkentésére és a járadékok emelésére irányuló szándékok érvényesülni tudnak.
• A megtakarításban levő vagyon az állam és a tőzsde rövid távú érdekei miatt időszakosan - de mindenképpen rövidebb időközönként mint az emberek munkaképes élettartama, tehát felhalmozási időszaka - leértékelődik, sőt elértéktelenedik.
• Rendszeresen, majd szinte folyamatosan költségvetési hiány jelentkezik.
• A járulékszintek növekedésével arányosan romlik a jogkövető munkáltatói magatartás vagyis csökken a legális foglalkoztatás, ami spirálszerűen tovább növeli a járulékszintet és tovább csökkenti a járulékfizetők arányát és növeli, folyamatossá teszi a költségvetési hiányt.

 

Nem vitatható el a mai egészség- és nyugdíjbiztosítástól, hogy gazdasági stabilitást, társadalmi békét, demokratizmust, szolidaritást szolgál. Azonban a rendszer inherrens sajátossága, valamint rosszul értelmezett rövid távú politikák miatt

• a „potyautas“-ok száma Magyarországon 1958 óta folyamatosan nő és mára kritikus mértékű,
• a nyugdíjak a nemzetgazdaság teljesítő képességéhez viszonyítottan erősen túlértékelődtek.

 

Történeti demográfiai felmérés szerint a XX. sz. elején a nyugdíjbiztosítással rendelkező emberek gyerekvállalási hajlandósága jóval kisebb volt, mint a nem biztosított kortársaké. A világ az elmúlt száz év alatt megváltozott, de a társadalombiztosítás sajnos ma is ugyanarra a két utópiára épül ugyanis az állami garancia azt a hamis tudatot ébreszti a biztosítottban, hogy nyugdíjaskorában

• kockázatmentesen az életpályája jövedelmével arányos ellátást fog kapni,
• ráadásul úgy tűnik a biztosított számára, hogy nem a gyermekei, hanem az állam és a megtakarított pénz gondoskodik majd róla.

Pedig az időskori ellátás valójában mindig

• jócskán felül vagy alulértékelt az életpálya jövedelméhez képest,
• másrészt a nyudíjmegtakarításokat a termelő korosztályba lépett gyerekek teszik értékké és a kisebb létszámú korosztály kevesebbet tud érte fizetni. Éppen ezért minden ember „potyautasa“ a rendszernek, aki nem gondoskodik saját maga után legalább egy járulékfizető felneveléséről.

 

A ma uralkodó felfogás szerint nem társadalombiztosítási, hanem a szociálpolitikai feladat a család-támogatás. A családi pótlék, gyes, gyed, stb bár törekszik, de kevéssé képes kompenzálni a gyerek-nevelő szülőpár kisebb jövedelemtermelő képességét. Ráadásul a szociálpolitika minden eredményét képes lerombolni a nyugdíjbiztosítás azzal, hogy nincs időskori kockázata a gyerektelenségnek a nyugdíjrendszer sajátos felépítése és gazdasági erőfölénye miatt. Ebben a helyzetben előnye van a gyereknevelést nem vállaló biztosítottnak, hiszen nem kell jövedelmét megosztania gyermekével, magasabb életszinvonalon él, sőt munkerőpiaci előnyt élvez, így a magasabb életszinvonal mellett magasabb nyugdíjellátásra válik jogosulttá, mint a gyereknevelést vállaló ember. Ha mindezeket az ellenerőket a súlyuknak megfelelő mértékben figyelembe vesszük, akkor nyilvánvaló, hogy az Európában most elterjedt szemlélet, amelyben a szociálpolitika csupán csak a gyereknevelés miatti jövedelemkiesést kivánja kompenzálni, elégségtelen megoldás ahhoz, hogy a teljes termékenységi ráta elérje a 2,1-et, arra pedig végképp alkalmatlan, hogy e fölé lendítse.

 

A járulékfizető felnevelése 20 éves életkorig 20-30 millió Ft-ba kerül. Ebből a szülő 40-60 %-os részt vállal. A gyereknevelés ma nem része a társadalombiztosításnak, tehát járulékfizetők utánpótlása szempontjából a rendszer ma is korlátlan inputtal számol. Pedig a gyerek közgazdasági értelemben véve nagyon magas hozzáadott értékkel bíró közjószág (humántőke). A járulékfizető népesség után-pótlása, felnevelési költsége (generációs gondoskodás) olyan beruházás, ami a társadalombiztosítás-nak, mint rendszernek alapját adja, stabilitását szolgálja.

 

A nyugdíjban töltött évek száma ma átlagosan 20 év, a mai átlag nyugdíj (80-90 000 Ft/fő/hó), tehát a nyugdíjasok ellátása - ha az egészségügyi kiadásoktól eltekintünk – látszólag hasonló nagyságrendű kiadás (20 év alatt cca. 20 mFt/fő), mint a gyereknevelés. Azonban ez mégsem igaz, hiszen

• a nyugdíjkiadásokra 40 éven keresztül lehet takarékoskodni, míg a gyereknevelésre alig 5-10 évet készülhet a fiatal pár, amikor
• ráadásul a lakhatást is biztosítania kell a fiatal párnak, míg a nyugdíjas valószínűleg megoldotta.
• a gyereknevelés 20-30 mFt-jának zömét a szülők által nyújtott és általuk vásárolt természetbeni szolgáltatás adja, míg a nyugdíj tisztán állami pénzjuttatást jelent, amin felül nagyon jelentős értékű természetbeni szolgáltatást is kap a nyugdíjas az államtól és saját családjától is.
• A havi kiadások szintjén a gyereknevelés lényegesen nagyobb kiadás, mint a nyugdíjjárulék.
• Nem beszéltünk még arról a tipikusan csak az ipari forradalom óta létező sajátosságról, hogy a gyereknevelés haszna közvetlenül az államnál és a majdani munkáltatónál csapódik le és leges-legkevésbé a gyereket felnevelő szülőknél.

 

Álláspontunk szerint a társadalombiztosítás akkor szolgálja a társadalmi stabilitást igazán hatékonyan, ha az időskori ellátás, és a gyereknevelés pénzbeni támogatása egyaránt a feladata. A népesedési egyensúly kialakítása érdekében a három gyerekes családmodellt megcélozva egy gyerek egyhavi ellátásának támogatása legalább akkora összeg kell legyen, mint egy időskorú házaspár egyhavi járadékának egyharmada.

 

A politika, szociológia és a közgazdaságtan szerint a gyereknevelés a születés után kezdődik. Mi ennél tágabban értelmezünk, hiszen a népesség újratermelése, a nemzet megújítása szempontjából már a párválasztás, a gyerekvállalásra felkészülés is társadalombiztosítási beruházást előkészítő lépés. Az ETJ rendszere nem nyúlik ennyire vissza, de egy olyan lépést teszünk, amit a mai jogszokásaink még éppen képesek befogadni. A ETJ-re való jogosultság a magzat fogantatásával kezdődik és orvosilag igazolt várandósság esetén az ETJ-t a szülőpár azonnal és ettől kezdve havi rendszerességgel kapja. Ha a szülőpár mégis abortusz mellett dönt, akkor az összeget vissza kell fizetnie az Államkincstárba.

 

Az ETJ működésének alapja

Az ETJ vagyona, felhalmozása, befektetése a mindenkori ifjú generáció, a gyerek. A gyereknevelés-hez (a reálvagyon megteremtőinek megteremtése) adott járadék és az időskori járadék (reál vagyon felélése) sajátos arányban van. Az ETJ az államháztartás folyó bevételeiből működő felosztó-kirovó jellegű, ami a három generáció (ifjú, eltartó és idős) közötti és generációkon belüli valamint a családon belüli szolidaritást érvényesíti. Az Államkincstárba fizetett és adott családon belül fel nem használt járulékok a méltányossági és pozitív diszkriminációs járadékokra fordítódnak.

 

Alapelvünk szerint az ETJ-ben a járadék a gyerektől kapott és élethossziglan tartó rendszeres járandóság.

 

Az ETJ intézményében a részvétel általános és kötelező minden magyar állampolgár számára, továbbá a magyar állampolgársággal nem, de tartózkodási engedéllyel és adószámmal rendelkező életvitelsze-rűen Magyarországon tartózkodó természetes személyre. Egységes társadalombiztosítási járulékot (továbbiakban: egységes járulék) fizetni jövedelmi viszonyoktól független alanyi kötelezettség, havi összege a mindenkori minimálbér 2/6-a. (Hogy szemléletesek legyünk - a mostani koncepci-ónkban - a minimálbért közterheivel együtt 99 000 Ft-nak vettük.) Az ETJ tagjai számára megszűnik a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség, a családi pótlékra, gyes-re, gyet-re, gyed-re való jogosultság. A járadék összege nem arányos a szülőpár jövedelmével, hanem alapesetben a nevelt gyerekek száma szorozva a mindenkori minimálbér kétharmadával.

 

Az ETJ állami és családi részből áll:

1. Az ETJ ½-ét az állam fizeti a gyereknevelés időszakában és időskorban (65 éves kor után) is az állam célokat teljesítő szülőpár számára.
2. Ugyanekkora összeget kap a szülőpár a gyermekétől élethossziglan, de sajátos - jól definiált élethelyzetekben - az állam átvállalja a gyermekek helyett a szülő felé fennálló biztosítási kötelezettséget, sőt
3. bizonyos élethelyzeteket (várandósság, a gyerek első két életéve, tanulás időszaka) az állam a nemzetgazdasági céloknak megfelelően pozitívan diszkriminál, és
4. bizonyos élethelyzetekben, gyerektelenség és özvegység esetén méltányosságot gyakorol.
5. Az ETJ születéstől a halálig, egész  életpályáján keresztül a nemzetgazdaság teljesítőképességével arányos anyagi gondoskodást, idős korban pedig egy államilag garantált népi nyugdíjat biztosít.

 

Az ETJ bevezetése fokozatos. Első ütemben a 30 éves életkorát be nem töltött személy és gyermeke számára kötelező, de beléphet a 30 évesnél idősebb szülő is gyermekeivel. Visszalépés nincs. 10 év után az állampolgárok többsége ETJ-ben kapja az államilag garantált társadalombiztosítást és 20 évvel az indulás után a népesség elenyésző része marad a hagyományos ellátási rendszerben.

 

Az ETJ bevezetése a személyes jövedelmeket, a felhasználási és megtakarítási stratégiákat sőt a gazdasági élet számos szereplőjének (önkéntes pénztárak, bankok, biztosítók, részvénypiac) magatartását is átalakítja. A járulék-járadék arány előnyös alakítása előbbre hozza a családalapítási igényt, erősíti a családon belüli generációs gondoskodást, sőt erősíti az öngondoskodást. Összekapcsolva a járulékbevételeket és járadék kifizetéseket, a család különböző generációi között új együttműködési igényt ébreszt fel, és ezzel is az intézmény hosszú távú egyensúlyát szolgálja.

 

ETJ hatása a munka világára

 

A járulék összege nem jövedelemfüggő, hanem a mindenkori minimálbér százalékában kifejezett fix összeg. A minimálbér egy olyan közmegegyezéses érték, ami tartalmazza a lakhatással és társadalombiztosításokkal megnövelt létminimumot, de csak töredékesen tartalmazza a következő generáció felnevelésének költségét. Javaslatunk szerint a mindenkori minimálbér

• 1/6-a legyen az egészségbiztosítási és ápolási járulék, valamint a
• 2/6-a legyen a gyereknevelést és időskori ellátást szolgáló egységes járulék összege.

A járulékok fixesítése ellen szólók szerint a szolidaritással és arányos közteherviseléssel ellentétes, hogy a magas és alacsony jövedelmű munkavállaló azonos összegű járulékot fizessen. Szerintünk, ha azonos vállalás (járulék) esetén szolgáltatási (járadék) oldalon azonos jogosultságot kap a biztosított, nem indokolt különbséget tenni a biztosítottak között jövedelemszerző képesség szerint. Ugyancsak a fixesítés mellett szól a jövedelemadó léte. Ha a társadalom már egyfajta módon jövedelemarányos közteherviselésre készteti polgárait, akkor könnyen a sarcolás rossz szájízét ébreszti a tisztességes adófizetőben, ha más közteher esetén ismét jövedelemmel arányos elvonást vár el az állam, ugyan-akkor szolgáltatási oldalon nincs ennek ellentételezése.

 

A közlegelők tragédiáját éli át a mai társadalombiztosítás folyamatosan, azaz a biztosított minél kisebb járulékfizetés mellett, minél több szolgáltatást szeretne kapni. 100 éves közmegegyezés, hogy a munkaviszonyból eredő jövedelmekre terheljük a táradalombiztosítás költségeit. Ezt rugja fel ma a  munkáltató, amikor pár órás foglalkoztatásra jelenti be a munkaerőt és fizet kisebb közterhet, miközben teljes állásban  dolgoztatja, sőt nagyon sokan dolgoznak feketén és senki nem fizeti utánuk semmit. A fixesítéssel együttjár a járulékfizetés leválasztása a munkaviszonyról és alanyi kötelezettséggé tétele is.

 

Utoljára hagytuk a legfontosabb érvünket a járulékfizetés fixesítése mellett. A társadalombiztosítás elmúlt 100 éve bizonyítja, hogy közgazdasági, politikai és egyéb okok miatt is képtelen garanciát vál-lalni 40 éves életpálya jövedelmével arányos nyugdíj fizetésére, viszont arra mindig képes lesz, hogy a minimálbérnek megfelelő időskori ellátást nyújtsa mindazoknak, akik a népesedés egyensúlyának biztosításához arányosan hozzájárultak. Azok pedig, akik magasabb összegű időskori ellátásra vágynak, sok egyéb lehetőség áll ma is rendelkezésre.

 

Az ETJ-ben a munkavállaló a munkáltatójától munkája ellenértékeként a járulékokkal megemelt bért kapja. A járulékok befizetése az Államkincstár felé többé nem a munkáltató, hanem minden ember alanyi kötelezettsége, ami miatt a munkáltató a jelenlegihez képest kevéssé lesz érdekelt a feketén foglalkoztatásban. Így az ETJ jelentős mértékben hozzájárul a gazdaság kifehérítéséhez.

 

Az alanyi járulékfizetési kötelezettség révén a ma rejtett jövedelemmel bíró és járulékokat sem fizető ember járulékfizetővé válik és így szolgáltatásra is jogosult. A járulékfizetők aránya a járadékosok-hoz képest javul, a járulékfizetési szint lényegesen csökken, a társadalombiztosítás pénzügyi egyen-súlya és a magyar munkaerő nemzetközi versenyképessége is lényegesen javul.

 

Az alanyi jogú járulékfizetés ellen szólók arra hivatkoznak, hogy az Államkincstár számára a munka-vállaló adó és járulékfizetési magatartása nehezen nyomonkövethető, az esetleges tartozás nehezen behajtható. Javasoljuk, hogy a munkáltatónak jelentési kötelezettsége legyen az APEH felé, hogy kik állnak nála alkalmazásban. A munkavállaló járulékfizetési hajlandóságát erősíti, hogy nem kell különösebben számolgatni százalékokat, hanem az Országgyűlés által évente meghatározott fix összeget kell fizetnie, továbbá, hogy abban a pillanatban, amikor saját gyerek születik, a járulékokat és az esetleges tartozásokat az Államkincstár a járadékból már a kifizetés előtt levonja. Nemcsak az időskori távoli, hanem a saját és gyermekei közeli jövőjét is veszélyezteti az a biztosított aki a járulék-fizetést elmulasztja. Természetesen ezen kívül még számos szankcionálási lehetőség nyitott, hiszen a szolgáltatási jogosultságok körének szűkítésén kívül ott van a közmunkára utasítás lehetősége is, továbbá a közteherviselés tartós elmulasztása miatt a választó jog korlátozása is.

 

A munkáltató számára jelenleg a bérköltség nagyon jelentős hányadát a bér százalékában megadott közterhek teszik ki, pl. a 73 500 Ft-os minimálbér a közterhek miatt cca. 110 000 Ft-ba kerül. Ezen belül az egészség és nyugdíjbiztosítás a legnagyobb tétel. Az ETJ-ben a jelenlegi szinthez képest a minimálbért kicsit emelni kellene, hogy fedezze a közterheken belül az államháztartás egészségügyi költségvetését és az ETJ összege is arányos legyen a családok szükségleteivel, valamint a munkavállaló is a munkaerejét újratermelhesse belőle.

 

A munkaerő nemzetközi versenyképességét javítja a járulék fixesítése. A munkáltató számára lénye-gesen olcsóbbá válik a magasan kvalifikált és ezért magasabb bért kapó magyar alkalmazott a hasonló kvalifikáltságú nyugat-európai versenytársánál. A magyar gazdaság nyitott, a magyar munkaerő árá-ban megjelenő kedvező változást az európai piac hamar érzi és várhatóan új tőkebefektetésekkel jutalmazza, ami a foglalkoztatottság bővülését és a gazdaság élénkülését eredményezi.

 

Ma az aktív korú népességben a legálisan foglalkoztatottak aránya alacsony, alig haladja meg az 50 %-ot. A foglalkoztatottak munkaidő leterheltsége nagyon magas, a részfoglalkoztatottak aránya rend-kívül alacsony (4-6 %). A járulékfizetés alanyi kötelezettsége esetén teljesen mindegy egy bolt tulajdonosának vagy egy közhivatal vezetőjének, hogy a vevő és ügyfélbarát 12 órás nyitvatartást kettő vagy három munkaerővel biztosítja, sőt a három műszakban dolgoztató üzem is könnyebben vállalhatja 6 órás műszakokkal a 4 műszakos foglalkoztatást. Az ETJ bevezetése esetén sokkal könnyebb kialakítani családbarát munkaidő beosztást, így a munkabérek közterheinek csökkentése mellett ez is szolgálja a foglalkoztatás javítását.

 

Az ETJ hatását vitatók felvetik, hogy túl erőteljes gyerekvállalás ösztönző hatás miatt a nőkben könnyen a munkavállalási szándékok ellen hat, „élősködő“ magatartást ébreszt. Szélső értékként ter-mészetesen előfordulhat, hogy valaki az iskolapadból a szülőszobára vonul, majd egyik gyereket a másik után szüli és neveli, de az ETJ-be épített degresszió és a járulékok levonásának hatására 4-5 gyerek után mindenképpen munkát kell vállalni.

 

Felsőoktatási tanulmányai alatt nagyon valószínű, hogy az ETJ bevezetése esetén sokkal több nő vállalja az első gyerek megszülését, de véleményünk szerint ezt mindenképpen csak pozitív változás-ként üdvözölhetjük és valószínűbb, hogy ezeknek a nőknek a három gyerek bele is fog férni az életé-be, miközben a munka világában is könnyebben helyt fognak állni a részmunkaidős foglalkoztatás általánosabbá válása miatt.

 

A közmunkák köre szélesedik és intézményes feltételrendszere az ETJ  bevezetése esetén fejlődésnek indul, hiszen sajnos van többszázer fős - a társadalmi munkamegosztásban súlyos hátrányban levő - képzetlen felnőtt korosztály, ahol a járulékfizetési haljandósággal rendszeres gondok lesznek. Ennek a társadalmi rétegnek szokásain lényegesen változtatni, integrálni őket csak az oktatással, neveléssel és államilag szervezett munkaprogramokkal, közmunkákkal lehet.

 

ETJ hatása az állami költségvetésre

Az ETJ feladata az állam által garantált pénzbeni generációs transzfer közvetítése a társadalom két fő eltartott rétege (ifjú és idős korosztály) felé. Az ETJ-ben a nyugdíjbiztosítás és családtámoga-tás egyetlen egység, így megszűnik a súlyos károkat okozó generációs kompetitív küzdelem a költség-vetési torta kiadási oldalának felszabdalásáért, ami eddig a szavazati joggal nem rendelkező fiatal generáció folyamatos verességével járt, és ezzel együtt az európai civilizáció mai demográfiai csődjé-nek egyik meghatározó forrása volt. Az ETJ jól tervezhető és átvilágítható nagyobbrészt önfinanszíro-zó állami szolidaritási intézmény, hisz hiányoznak belőle olyan egyedi méltányosságok, amelyek – később normává válva – rontanák az önfinanszírozó képességet. Csökkenti az alaptalan szociális demagógiákra épülő szavazatszerző politikák mozgásterét, hiszen nagyon nehéz lenne az ETJ-t károsító és ezzel a demográfiai egyensúlyt romboló változtatást a lakossággal elfogadtatni.

 

Ma az egészség és nyugdíjbiztosítás rendkívül bonyolult, számos kedvezményt és kivételt biztosít. A magas összegű járulékfizetési kötelezettség a legális munkaviszonyra terhelődik, ezért a munkáltató és a munkavállaló is érdekelt a nem legális kifizetésekben, a társadalombiztosítási „potyautasok“ terme-lésében. Több kimutatás szerint a járulékfizetések alól kibúvik az összes jövedelem 30 %-a. A közte-herviselés arányosítása, a „potyautasok“ számának csökkentése érdekében az ETJ-ben a járulékfize-tés leválik a munkaviszonyról, alanyi kötelezettséggé válik. Az elmaradásokat az Államkincstár az APEH-vel hajtja be, pl. a kifizetéseknél levonás formájában érvényesíti, egyéves elmaradás esetén közmunkára is kötelezheti a járulékfizetőt. Sőt a közteherviselésben való részvétel tartós elutasítása esetén a választójog korlátozását is célszerű bevezetni.

 

Az állami egészségügyi - most 1600 milliárd Ft-os, de várhatóan növekvő költségű államháztartási - alrendszerrel az ETJ jól együttműködik és bevételi oldalát jól stabilizálhatja. Az 1600 mrd Ft bevétel kb 13 000 Ft/hó/fő egészségbiztosítási járulék befizetéssel fedezhető. Mi ennél magasabb főösszegű egészségügyi költségvetést javasolunk, aminek jobban megfelelne 1/6 minimálbérnyi összeg  egészségbiztosítási járulékként való befizetése. Aki ETJ-ben részesül, csak az egészségbiztosítási járulékkal csökkentett részt kapná az Államkincstártól. Az ETJ-re nem jogosult biztosított a járulékot maga fizeti vagy a munkáltatójával vonatja le a munkabéréből.

 

Példánkban 20 éves fiatalkori és 20 éves időskori eltartotti életszakasszal, 3 gyerek nevelésével szá-molunk. Az első gyerek a szülőpár 25, a harmadik 34 éves korában születik. Az ETJ teljes összege a gyerekek két éves koráig pozitív diszkriminációval (3 x 33 hó, azaz 3 gyerek, 24 + 9 hónap) 13,068 mFt. Majd a következő 18 év alatt (3 x 18 év) 21, 384 mFt. Ennyi pénzbeni hozzájárulást kap a szülőpár három járulékfizető felneveléséhez. Az idős kori (2 x 20 év) ellátás a következőképp alakul. A szülőpár 3 x 240 hó ETJ-t, azaz 23,76 mFt-ot kap az Államkincstártól, továbbá megkapja a három felnőttgyerek 3 x 20 évi befizetett egységes járulékának megfelelő ETJ-t, azaz további 23,76 mFt-ot, összesen tehát 47,52 mFt-ot. Vagyis minden 3 gyereket felnevelő biztosított idős korban 99 000 Ft/fő/hó ETJ-t kap, így az ETJ keretében (az egészségbiztosítás levonása után is) az idöskori ellátás három felnevelt gyerek esetén kicsit fölötte lenne a jelenlegi átlagnyugdíjnak.

 

A szülők halála után a 3 felnőttgyerek élete során keletkező egységes  járulék befizetést,  összesen 30,69 mFt-ot az Államkincstár  az éppen nem járulékfizető (várandósság, gyerekkor, súlyos rokkant, halott) biztosított helyetti ETJ kifizetésekre használja fel.

 

Életpályákat elemző közgazdászok 20-30 millió Ft/gyerek nevelési költséggel számolnak, ebből az állam 40-60 %-os részt vállal. Az állami költségvetésben ma a családtámogatás évi 540 mrd Ft-os tétel, tehát egy-egy járulékfizető felnevelésére jelenleg 20 éves nevelési időszakkal számolva cca. 6,7 mFt pénzbeni juttatás esik. Hogy változik ez az ETJ-ben?

 

A szülőpár - 140 éves átlagos élettartamával - számolva 3 gyerek nevelése esetén 10 évig csak járulékfizető, 48 éven keresztül csak járadékos és 82 éven át lesz járulékfizető és járadékos is egyszerre. A háromgyerekes szülőpár 140 éves együttes élettartamával számolva 91 év alatt 36,036 mFt egységes járulékot fizet és 81,972 mFt ETJ-t kap. Ezt az összeget ha csökkentjük a három gyerek Államkincstárban maradó (30,069 mFt) befizetéseivel, akkor 15,246 mFt a deficit. Egy gyerekre vetítve 5,82 millió Ft.

 

Az ETJ önfinanszírozó képessége a kötelező járulékfizetés nagyságával és a kifizetésekben jelentkező degresszió szintjével beállítható. A degresszió mértékét időről-időre a demográfiai célok megvalósulása szerint célszerű módosítani. Az ETJ rendszerében az állam +5,82 millió Ft/fő pénzbeni juttatásért cserébe kap egy új adó és járulékfizető állampolgárt, sőt ez a költség a gyereknevelés 20 éve helyett a szülői élet egészére terül szét. Ez a deficit nullára csökkenthető, ha a befizetett egységes járulék 33 000 Ft/hó/fő összegéhez képest a kifizetett ETJ 12 750 Ft/hó/fő összeggel kisebb. De vajon érdemes-e ezzel élni, amikor a népesedési egyensúly helyreállítása elsődleges prioritás?

 

Államháztartási szintű becslést is végezhetünk az ETJ-re, feltételezve 10 milliós népességet, a jelenlegi átlagéletkor minimális növekedését és demográfiai egyensúlyt. Ez esetben 1,8 millió fő lenne idős korú (65 éves kor fölötti) 3 millió fiatal korú (20 éves kor alatti) eltartottal valamint 0,5 millió fő egyéb ok (leginkább rokkantság) miatt eltartottal számolunk és ezt az összesen 5,2 millió főt tartaná el 4,8 millió aktív népesség. Tekintettel az ETJ felosztó-kirovó jellegére a népesség kohorszainak arányából pontosan tervezhető az ETJ deficitje.

 

Mi határozza meg az ETJ deficitének mértékét? A jelenlegi társadalombiztosítási rendszerrel ellentétben az ETJ-ben nem az időskorúak ellátása(!) miatt keletkezik deficit, hiszen ez a járulékbevételeknek csupán valamivel több mint 1/3-át vinné el, viszont közel kétharmada jutna a családokhoz a gyereknevelés támogatására, tehát a gyereknek, mint közjónak „megtermelésére“, a társadalombiztosítás beruházási oldalára. Egyensúlyi demográfiai helyzetet feltételezve, az ETJ költségvetési deficitének mértéke évente 15 % körül mozogna vagyis az állam az általános bevételeiből évente ezt a részt kellene pótolja. Természetesen addig, amíg a teljes termékenységi arány nem éri el a 2,1 körüli értéket, addig az ETJ deficitje kisebb, mint 15 %.

 

Az ETJ bevezetése esetén az államháztartás éves bevétele az egységes járulékból 4,8 millió fő befizetővel számolva 1900 mrd Ft lenne, a járadék kifizetési igény 5,2 millió főre  2200 mrdFt körüli. Az  ETJ tehát 1/3-dal kisebb összegű tétele lenne az államháztartásnak, mint a jelenlegi nyugdíj és  családtámogatási kassza együttesen, ami cca. 3100 mrd Ft.

 

Jelenleg a az államháztartás kiadási oldalán a két generációs transzfer együttesen a járulékbevételen felül még 1300 mrd Ft-ot igényel, míg az ETJ-nek csak 300 mrd Ft-ra lenne szüksége, tehát az ETJ bevezetése után 1000 mrd Ft-tal többet lehetne a nemzetgazdaság erőforrásainak megújítására fordíta-ni. Ráadásul járulékfizetés alanyi kötelezettséggé tételével és összegének fixesítésével az ETJ a jól képzett, tehát nem minimálbéren alkalmazható magyar munkaerő árát rendkívül jelentős mértékben csökkentené az Európai Unió átlagához képest és ezzel az magyar nemzetgazdaság innovatív ágazatának nemzetközi versenyképességére közvetlenül is rendkívül pozitív hatást gyakorolna.

 

ETJ és a közvélemény

A 40 évesnél fiatalabb korosztályban uralkodó vélekedés, hogy a mostani nyugdíjjárulék befizetések-ből az ő nyugdíjuk már „sóra-kenyérre“ se lesz elég. Tehát ők várnak, hívnak egy új kiszámítható, át-látható egyszerű társadalombiztosítást. Még akkor is várják, ha az nem ígér sokat, de biztos lábakon áll, nagyrészt önfinanszírozó és láthatóan nem roppantja meg az Államháztartást. Ez a korosztály már jobban bízik saját erejében, mint az Államban. Minél idősebb, minél jobb módban élő emberrel be-szélgetünk a nyugdíjbiztosítás és a családtámogatási rendszer átalakításának szükségességéről, annál kisebb a változtatás igénye és annál nagyobb az ellenállás minden változtatási szándékkal szemben.

 

Sokan érvelnek azzal, hogy az ETJ bevezetése olyan nagy változás, amit a társadalom nem tud befo-gadni. Mi jól emlékszünk még a személyi jövedelemadó bevezetésére, ami szemléletében és módsze-rében is rendkívül új magatartást követelt meg tőlünk. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi társadalombiz-tosítási rendszernél lényegesen egyszerűbbet ajánlunk, ezért szerintünk gondosan felépített kormány-zati munkával és széles körű tájékoztatással az ETJ zökkenőmentesen bevezethető.

 

A gazdasági élet szereplői az ETJ előnyeit gyorsan megértik és ezért könnyen elfogadják. A munkálta-tó számára az ETJ-s alkalmazott olcsóbb, adminisztrációja lényegesen egyszerűbb. Különösen fontos ez a változás az egyszemélyes válalkozások számára, továbbá a sok munkaerőt foglalkoztató szolgál-tatói szférában, továbbá a magasan kvalifikált munkaerőt igénylő cégeknél. A pénzvilágban lesznek kifejezetten szimpatizáló csoportok, hiszen az önkéntes nyugdíjpénztári befektetések aránya jelentős növekedésnek indulna, ugyanis az ETJ csak egy általános népi nyugdíjat garantál, ami a középosztály jelentős része számára nem biztos, hogy elfogadható.

 

Ellenállás várható az idős korosztálytól, a mostani nyugdíjasoktól, akik attól rettegnek, hogy ha a fia-talokat „elnyeli“ az ETJ, akkor az ő nyugdíjuk finanszírozhatatlanná válik. Különösen nagy támadás várható a jelenlegi rendszer kiemelten kedvezményezett haszonélvezőitől, a korkedvezményes nyugdí-jasoktól és az előnyugdíjasoktól, hiszen az ETJ keretében mindkét feladat megoldhatatlan. Ezeket a speciális élethelyzeteket álláspontunk szerint egyébként sem nyugdíjjárulékból kellene finanszírozni, hanem a munkáltatónak kellene tisztességes mértékű bérekkel, végkielégítéssel és egyéni biztosítással megoldani.

 

Ellenállás várható, a mai nyugdíjrendszer működtetésében vagy épp ellenőrzésében dolgozó intézményi apparátusban és a holdudvarukhoz tartozó véleményformálók részéről. Ezért is javasoljuk a feladat végrehajtását az Államkincstárhoz telepíteni.

 

Kompatibilitás hiánya miatt az Európai Unió nem tud mit kezdeni az ETJ rendszerével, hiszen egyetlen EU tagországban sincs még a két generációs transzfer egyetlen egységbe összeolvasztva. Ezért az EU reakciója az ETJ bevezetésére hosszú ideig óvatosan megfigyelő jellegű tud maradni, hiszen csak azt látja, hogy a társadalombiztosítás feladatrendszere átfogalmazódik és a költségvetés általános bevételeiből lényegesen kisebb összeget kell az ETJ-be irányítani, mint a korábbi nyugdíj-pénztárba. De érdemes kiemelnünk az ETJ azon előnyét is, hogy éppen ezért jó ideig a két generációs transzfer szabályozása abszolút az állami szuerenitás körén belül tud maradni.

 

ETJ politikai hatása

A demográfiai politika akkor hatékony, ha egységnyi ráfordítással a lehető legtöbb ember bevonásával éri el a kívánt célt, a demográfiai deficit felszámolását. Nyílvánvaló tehát, hogy hatékonysági szem-pontból az alsó és közepes jövedelmi osztály számára előnyös eszközt kell választani. Mivel az ETJ minimálbérhez kötött juttatás, ezért a felső középosztálynak és a legmagasabb jövedelműek körében nyílvánvalóan nem hatékony, viszont a többi társadalmi réteg számára kiszámítható jövőképet és a családi élet számára legfontosabbat, hosszú távú stabilitást biztosít. Becsléseink szerint azon szülőpá-rok számára előnyös az ETJ, ahol a háztartás rendszeres jövedelme nem haladja meg a minimálbér tíz-szeresét. A jövedelmi piramisban lefelé haladva nő az ETJ hatása és a legkisebb jövedelmű, de még nem a mélyszegénységben élőkben ébreszti fel leginkább a három gyerek felnevelésének igényét. A gyerekszülés fellendülése, a társadalom megfiatalodása ott várható, ahol a fiatal termékeny generáció él, tehát elsősorban a városokban és a nagyvárosok körüli agglomerációs övezetben. A falvak kívána-tos újranépesedéséhez az ETJ kevés, ehhez - még pozitív demogáfiai mutatók esetén is – több évtized és tudatos fejlesztési politika szükséges.

 

A modell kritizálói szerint az ETJ a mélyszegénységet termelné újra. Ez teljességel megalapozatlan, hiszen a mélyszegénységet a kultúrális leszakadás, a képzetlenség, a társadalmi munkamegosztásból való kirekesztettség, az adott tájegység hátrányos helyzete termeli újra.  Ezekben a társadalmi csoportokban a gyerek, az ifjú generáció  léte adja az egyetlen esélyt az életben maradásra, ezért a gyerekszám akkor is magas, ha az államtól szinte semmi családi támogatás nem érkezik. Azokban a családokban, amelyek szerencsésen kijutnak a mélyszegénységből, azonnal megjelenik a hasonulás a többségi környezethez, ezért jelenleg ezeknek a demográfiájuk deficites. Természetesen kell védekezni a felelőtlen gyerekszülés ellen, ezért javasoljuk bizonyos gyerekszám fölött a degressziót, illetve a járulékbefizetés elmaradásának szankcionálását. Nyilván sokféle kontroll kapcsolható az ETJ-hez, ami a felelős gyereknevelést szolgálja, de ezeket a gyakorlat kitermeli.

 

Nem söpörhetjük szőnyeg alá az ETJ megvitatása kapcsán a cigány-magyar együttélésből eredő konfliktusokat, ami elsősorban a mai magyar falvakban súlyos társadalmi probléma. A 700 000 fős magyarországi cigányság döntő többsége falun, de nem paraszti életformában él. A falun élő cigányság szinte teljes mértékben mélyszegénységben vagy annak közelében tengődik, ugyanakkor demográfiai mutatóik pozitívak. A falusi magyar népessség rendkívül elöregedett, alig termékeny, demográfiai deficitben van és fiatalságának csökkenése mértékében csökken életereje, termelő tőkéje és önvédelmi képessége. A falusi magyar népesség nincs tudatában annak, hogy sajátos életidái, az egy-két gyerekes családmodell miatt is képtelen a társadalmi pozíciója megtartására és megerősítésére.

 

Az ETJ a falusi cigányság demográfiai mutatóit érdemben nem befolyásolja, hiszen a mélyszegénységben élőkre más törvényszerűségek sokkal erősebben hatnak, viszont a még megmaradt termékeny korosztályban levő falusi magyar családok gyerekvállalási kedvét az ETJ jelentősen javítaná. Célszerű a falusi paraszti életformát élő népességre további gyerekvállalási kedvezményeket, támogatásokat kidolgozni. Programokat kell kidolgozni a falvak újranépesítésére, amiben elsődleges, hogy munkahelyteremtő és családtámogató legyen. Például közmunka program keretében a falu vállalhassa el egy vízfelület, védett természeti terület gondozását, vagyonkezelését és ezért kapjon az Önkormányzat az államtól a faluban élő teljes népesség arányában beruházási lehetőséget, fizetséget, rendszeres mérnöki irányítást, továbbá a falu népe a terület haszonvételét is birtokolhassa.

 

ETJ kapcsolata a többi ellátórendszerrel

Az ETJ bevezetéséhez a nulladik lépés az egészségbiztosítási járulékfizetés megváltoztatása. Fenntart-va az általános és kötelező jellegét az egészségbiztosításnak, számításaink szerint fix 1/6 minimálbér (16 500 Ft/hó/fő) járulékot lenne célszerű kivetni minden emberre a csecsemőtől az aggastyánig. Azzal számolunk, hogy az egészségbiztosítási járulék nem a jövedelem bizonyos százaléka, hanem fix összegű járulék rendszeres befizetéséhez kötött és a járulékfizetés életkortól függetlenül mindenki - aki életvitelszerűen Magyar Köztársaság  területén él - számára munkaviszonytól független alanyi kötelezettség. Ez évi közel 2 000 mrd Ft bevételt jelentene az egészségbiztosítási kasszának.

 

Az egészségbiztosítási járulék beszedésének biztonsága érdekében javasoljuk, hogy az ETJ rendszerébe lépők esetében a gyerek és a szülőpár egészségbiztosítási járulékát ebből a járadékból még az Államkincstár vonja le és csak a nettó összeget utalja a szülőpár bankszámlájára. A gyermek egészségbiztosítási járulékát addig vonja az Államkincstár a szülőnek utalt járadékból, amíg a gyer-mek munkába nem áll. Amint gyermeknek rendszeres jövedelme van, ő abból fizeti a saját egészség-biztosítását, egészen addig, amíg neki is gyermeke nem születik. Továbbiakban az egészségbiztosítási járulékot az ETJ-ből vonja az Államkincstár.

 

Az ETJ-be lépő két legfontosabb közterhe az egységes járulék és az egészségbiztosítás, összesen 49 500 Ft/hó/fő. Ha ezt az elvonást átlagbér mostani elvonásaihoz viszonyítjuk, láthatóan alacsonyabb.

 

Bevezetéskor a 30 éves korig terjedő korcsoport és gyermekei, kb. 1,5 millió ember kapná az ETJ keretében az ellátást. Ebből becsléseink szerint 0,9 millió a jövedelemmel rendelkező és kevesebb, mint 0,3 millió gyerek. A be és kifizetések után megmaradó járulékbevétel az államháztartáson belül átcsoportosítható pl. a deficites nyugdíjkasszába, tehát az új biztosítás beindítása mellett a hagyományos nyugdíjak is kifizethetők maradnak.

 

Az ETJ-be lépők számának növekedésével a hagyományos ellátórendszerek aránya egyre kisebb lenne a költségvetésen belül. Legelőbb a gyes, gyed és társai tünnek el a költségvetésből, hiszen a legtermé-kenyebb korosztály lép át legelőször az ETJ-be, de gyorsan csökken a családi pótlékot igénylők ará-nya is. A nyugdíjkassza jelentősége 20 év alatt minimalizálódik. Mivel a nyugdíjjárulék fizető korosz-tályt az ETJ gyorsan felszívja, így a nyugdíjkasszát évente fel kell tölteni az ETJ-ben eleinte keletkező keletkező fölöslegből és általános adóbevételekből.

 

Sajátos ellátórendszernek tekinthető az állam közmunka programja. Ez a mélyszegénységben vagy annak határán élő emberek számára ad lehetőséget a társadalmi munkamegosztásba való bekapcsoló-dásra és a mélyszegénységből való kijutásra. Ez a program sokkal kiterjedtebbé és átfogóbbá válik az ETJ bevezetése után, hiszen a járulékbefizetésben elmaradó ember számára ad majd esélyt a saját szüleik felé kialakult tartozások kifizetésére.

 

Számos országban létezik ápolási biztosítás, ami az egészségügyi ellátás előszobájának, kiegészítésé-nek is tekinthető, de Magyarországon még nem terjedt el. Célszerűnek lenne ennek kötelező jellegű bevezetése úgy, hogy az egészségbiztosítási járulék egy része lenne ennek a fedezete és az ápolásra szoruló családtag gondozásának idejére munkaviszony jelleggű ápolási díjat nyújtana akár egy család-tagnak, akár egy kívül állónak.

 

ETJ elemzése családi szinten

Társadalombiztosítási alapelvünk, hogy a társadalmi gondoskodás rendszerének fenntartása és stabilitása érdekében mindenkinek - aki életvitelszerűen a Magyar Köztársaság területén él – alanyi járulék-fizetési kötelezettsége van és jogosulttá válik a szolgáltatásokra. Természetesen pontosan definiált eltartotti állapotok és sajátos élethelyzetek a járulékfizetés alól mentességet biztosítanak.

 

A felnőtt 1/3 minimálbér/hó (33 000 Ft/hó) egységes járulékot fizet az Államkincstárba, de ezzel egy időben megszűnik a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége. Amig gyermeke nem születik, addig a minimálbér egyhatoda (16 500 Ft/hó) egészségbiztosítási járulékot is a jövedelméből fizeti, az első gyerek megszületésétől kezdve pedig az ETJ-ből vonja az Államkincstár.

 

Jelentős segítség a gyereknevelés indításához, hogy az ETJ jogosultság a gyerek fogantatásától kezdő-dik és az első emelt összegű kifizetés a várandósság orvosi igazolása után megtörténik. Az új gyerek a legtöbb családban jelentős jövedelemkiesést okoz, ezért az ETJ a gyerek foganásától a gyerek két éves koráig a 4/3 minimálbér (4 x 33 000 Ft/hó), és első gyerek kedvezményként a fogantatásától  33 hónapig a szülőnek nem kell fizetnie az egységes járulékot.

 

Javaslatot ugyan nem készítettünk, de célszerűnek tartjuk, hogy főállású anyaság/apaság időtartamára a három gyerekre a szülőpár valamilyen mértékű emelt összeget kapjon. Ennek kialakításánál célszerű a bölcsődei, óvodai és az iskolai napközi költségeit figyelembe venni, hiszen részben ezeket váltja ki.

 

Nézzünk egy demográfiai egyensúly szempontjából ideális 3 gyerekes családot. Egyik szülő 4-6 órás részmunkaidőben, másik teljes munkaidőben dolgozik, legkisebb gyermekük is elmúlt 3 éves. A há-rom gyerekre jár 3 x 66 000 Ft = 198 000 Ft/hó ETJ. Ebből még a kifizetés előtt az Államkincstár levonja a szülőpár és a három gyerek egészségbiztosítási járulékát (5 x 16 500 Ft = 82 500 Ft/hó), továbbá a két szülő egységes járulékát (2 x 33 000 Ft), így 49 500 Ft/hó összeg érkezik havonta a család kasszájába.

 

Amelyik gyerek a családból elszáll, az után az ETJ állami részének folyósítása szünetel a szülő 65 éves koráig. Viszont a felnőttgyerek által befizetett egységes járulékot a következő hónapban tovább utalja az Államkincstár a szülők számlájára. Amig a szülő gyereket nevel, addig az ETJ nem része a személyi jövedelemadó alapjának. Ha a gyerek felnőtté válik, az ETJ-nek az egészségbiztosítási járulékkal csökkentett része a szülő jövedelemadó alapjának részévé válik a szülő 65 éves életkoráig.

 

A szülők 65 éves korukig fizetik a 33 000 Ft/hó egységes járulékot. Optimális esetben 3 felnőtt gyerektől a szülőpár 3 x 33 000 Ft/hó ETJ-t (minusz 2 x 16 500 Ft egészségbiztosítás) adóköteles jövedelmet kaphat az Államkincstáron keresztül. A kifizetés attól függ, hogy éppen hány felnőtt-gyerektől érkezik egységes járulék befizetés az Államkincstárhoz. Amint az egyik szülő eléri a 65 éves életkort, a felnőttgyerekek befizetéseitől függetlenül kapja a gyermeke által fizetendő reá eső részt is.

 

A három gyerekesnél nagyobb családok esetén az ETJ degressziót tartalmaz, tehát a 4. gyerekre 30 %-kal, 5.-re és a többire 50-50 %-kal kisebb az ETJ.

 

Iskolaköteles gyerek esetén a juttatás feltétele a család együttműködése az iskolával. A gyerek munkába állásáig az ETJ változatlan összegben érkezik.

 

Az ETJ feladata és szerkezete

 

1. Az ETJ keretében a társadalombiztosítási állami cél a népesség egyensúlyának fenntartása, és az alapvető életfeltételek biztosítása,
2. A fenti állami célok elérése érdekében az Állam a törvények adta eszközökkel, az ETJ rendszer pozitív ösztönzőivel a generációs gondoskodás folyamatában, mint járulékgyűjtő és járadékfizető részt vesz.
3. A generációs gondoskodás az állam és a család közös feladata.
4. Az ETJ feladata a családon belüli generációs gondoskodásnak és társadalmi integrációnak erősítése.
5. Az állami célokat teljesítő személyek számára az alap életfeltételek biztosításához az állam havi rendszerességű pénzbeni juttatással hozzájárul.
6. Az ETJ forrása a járulékfizetők befizetése és az állami költségvetés.
7. Az ETJ a születéstől a halálig az egész életpályát egységes egészként átfogja úgy, hogy a szülő gondoskodik a gyermekei felneveléséről és a gyermek mint járulékfizető gondoskodik a szüleiről.
8. Az ETJ összekapcsolja a gyereknevelés támogatását és az időskori gondoskodást.
9. ETJ-re jogosultságot szerez, aki a gyerek nevelésében személyesen részt vesz, vagy - gyermektelenség esetén - rendszeres emelt összegű egységes járulék fizetésével gondoskodást vállal.

10.  Az ETJ összege

1. kiszámítási alapértéke a mindenkori minimálbér 1/3-a.
2. gyermekenként a minimálbér 2/3-a, amelynek felét az Államkincstár, másik felét a gyerek fizeti.
3. arányos azon gyerekek számával, amelyet a szülő nevel vagy nevelésében részt vesz, de a 4. és e fölötti gyerekszám esetén az összeg csak degresszíven nő.
4. gyerektelenek esetében a gondoskodásban való személyes vállalás mértékétől függ.
5. fedezi a gyerek és a szülők egészségbiztosítási járulékát is.

11.  Az intézmény bevezetésekor a 30 éves kor felettiek számára szabadon választható, 30 éves kor alattiak és gyermekeik számára kötelező.

12.  Az intézménybe lépők számára a nyugdíjbiztosítás más formája nem kötelező.

13.  A gyereknevelés időszakában és 65 éves kor fölött nem tartozik a szülő adóköteles jövedelmébe.

 

 

Részletes szabályok

Az ETJáradékhoz jutás feltételei

1. Az ETJ a gyerektől kapott és egész élethossziglan tartó rendszeres szülői járandóság.
2. Az ETJ fizetési kötelezettség a szülő felé a gyermek fogantatásakor kezdődik és a szülő  haláláig tart, de az özvegy felé csökkentett, 2/3-ad mértékben továbbra is fennáll.
3. Forrása az Államkincstárhoz a járulékfizetőktől érkező egységes járulék.
4. Az ETJ kifizetésében az Államkincstár teljes mértékben helyt áll a  járulékfizetésre kötelezett helyett a járadékos felé, ha a kötelezett jövedelemmel nem rendelkezik mert
   1. megfogant, de még nem született meg
   2. 16 éves kor alatti
   3. 16 és 23 éves kor között, ha tanulói jogviszonyban áll
   4. 23 éves kor feletti, de nappali tagozatos oktatásban vesz részt
   5. anya vagy apaként otthon marad a születés után max. a gyerek 3 éves koráig
   6. főállású anya vagy apaként otthon kíván maradni legalább 3 gyerekkel, amelyek közül a legkisebb nem idősebb 9 évesnél és a legnagyobb nem idősebb 19 évesnél,
   7. rokkantsága miatt munkaképtelen,
   8. a szülő elérte a 65. életévét.
   9. Az ETJ kifizetésében az Államkincstár részleges mértékben áll helyt a  járulékfizetésre kötelezett helyett, ha a kötelezett
      1. 16 éves korát betöltötte és 25 éves kora előtt meghalt. Ekkor 50 %-os mértékben.
      2. 16 éves kora előtt halt meg, úgy  időarányosan kisebb mértékben.
      3. 25 éves életkor fölötti halálozás esetén nincs az Államkincstárnak helytállási kötelezettsége.
   10. Emelt összegű ETJ-t kap a szülő arra a gyermekére, amely/amelyekkel
       1. megfogant, de még nem született meg
       2. megszületett, de még nem töltötte be a 2. életévét
       3. a szülő főállású anya vagy apaként otthon marad
   11. Teljes összegű ETJ-t kap a szülő arra a gyermekére, amely/amelyekkel
       1. 2 évesnél idősebb, de 16 éves kor alatti és nincs vele a szülő főállású anya vagy apaként otthon
       2. 16 és 23 éves kor között, de tanulói jogviszonyban áll
       3. 23 éves kor feletti, de nappali tagozatos oktatásban vesz részt
       4. anya vagy apaként otthon marad a születés után max. a gyerek 3 éves koráig
       5. főállású anya vagy apaként otthon kíván maradni legalább 3 gyerekkel, amelyek közül a legkisebb nem idősebb 9 évesnél és a legnagyobb nem idősebb 19 évesnél
       6. gyerek rokkantsága miatt munkaképtelen
   12. ETJ jogosultságot szerez az örökbefogadó és nevelőszülő valamint a támogató szülő is. Esetükben a jogosultság mértéke a gyerekszámmal és a nevelésre fordított idővel arányos. Gyerekenként a 100 %-ot 192 hónapos gondoskodás esetén éri el.
   13. ETJ jogosultságot a külföldre költözés, külföldi munkavállalás nem szünteti meg, ha a biztosított az egységes járulék fizetési kötelezettségének rendszeresen eleget tesz.

10.  Tartózkodási engedéllyel és magyar adószámmal rendelkező nem magyar állampolgár ETJ-re jogosult, ha rendszeresen fizeti az egységes járulékot.

 

 

Az egységes járulék fizetés feltételrendszere

 

1. Az egységes járulék fizetése alanyi kötelezettség és a fogantatástól a halálig fennáll.
2. Az egységes járulék fizetésében a járulékfizető helyett - későbbi követelés támasztása nélkül – az Államkincstár helyt áll, ha a járulékfizető
   1. megfogant és még nem született meg
   2. 16 éves kor alatti
   3. 16 és 23 éves kor közötti és tanulói jogviszonyban áll
   4. 23 éves kor feletti, de nappali tagozatos oktatásban vesz részt
   5. anya v. apaként otthon kíván maradni szülés után maximum három évig saját gyermekével
   6. főállású anya vagy apaként otthon kíván maradni legalább 3 gyerekkel, amelyek közül a legkisebb nem idősebb 9 évesnél és a legnagyobb nem idősebb 19 évesnél,
   7. rokkantsága miatt munkaképtelen
   8. 65. életévét betöltötte és jövedelme csak megtakarításokból, továbbá ETJ-ből származik.
   9. 25 éves életkora előtt meghal.
   10. Az egységes járulék mértéke a minimálbér 1/3-a, amelyet havonta kell fizetni az Államkincstárba.
   11. Gyermektelen 35. életévét betöltött nő ill. 40. életévét betöltött férfi, továbbá orvos által igazoltan terméketlen 35 évesnél fiatalabb személy, mint támogató szülő gyermekenként 192 hónapra, emelt összegű egységes járulék fizetését vállalhatja, mértéke gyermekenként a minimálbér 1/3-a.
   12. Az egészségbiztosítási és az egységes járulékkal csökken a jövedelemadó alapja.
   13. Az egységes járulék fizetésében való elmaradást az Államkincstár folyamatosan regisztrálja és a járadékra való jogosultság esetén a kifizetendő ETJ-t az elmaradás mértéke szerint csökkentheti,  tartós elmaradás esetén közmunkát írhat elő.
   14. Külföldre költözés, külföldi munkavállalás esetén sem szűnik meg automatikusan az egységes járulék fizetési kötelezettség és az ETJ-re való jogosultság.
   15. Tartózkodási engedéllyel és magyar adószámmal rendelkező nem magyar állapolgárnak járulékfizetési kötelezettsége van, ha a tartózkodási engedély megkapása után tölti be a 30. életévét. Ha betöltötte a 30. életévét, akkor szabadon dönt, hogy belép az ETJ rendszerébe.

 

Az ETJáradék mértéke

 

1. Az ETJ alapértéke bevezetéskor a minimálbér közterhekkel növelt összegének 1/3-a. Koncep-ciónkban szemléletesség kedvéért 33 000 Ft/hó összeggel számolunk.
2. Az ETJ államilag garantált részének mértéke
   1. 1-3 gyerek esetén az alapérték kétszerese, tehát 2 x 33 000 Ft/hó x gyerekszám.
   2. 4. gyerekre az alapérték 70 %-ának kétszerese, tehát 2 x 33 000 Ft/hó x 0,7.
   3. 5. és e fölötti gyerekek esetén  az alapérték 50 %-ának kétszerese, tehát 2 x 33 000 Ft/hó x 0,5.
   4. A gyerek megfoganásától 2 éves koráig, tehát összesen 33 hónapra az ETJ az előző pontban rész-letezettek szerint számított összeg kétszerese.
   5. Főállású anyaság/apaság időszakára három gyerekre emelt összegű ETJ jár.
   6. Az Államkincstár az ETJ állami részének kifizetését garantálja, továbbá az előző két fejezetben ismertetett élethelyzetekben a járulékfizető helyett az ETJ kifizetését a szülő felé átvállalja.
   7. A szülőpár a felnőttgyerektől Államkincstárba érkező egységes járulékot változatlan összegben kapja az ETJ részeként a következő hónapban.
   8. Külön élés, válás, újraházasodás esetén az ETJ megoszlik a nevelésre fordított idő arányában.
   9. Nevelésre fordított idő: A gyerek első - 3 hónapnál hosszabb - munkaviszonya kezdetéig tart, de nem hosszabb, mint 23 év.
   10. Támogató szülő az a gyermektelen 35. életévét betöltött nő vagy 40. életévét betöltött férfi vagy 35 évesnél fiatalabb, de orvosilag igazoltan terméketlen személy, aki ETJ-re jogot kíván szerezni és ezért vállalja egy vagy több - nagycsaládban élő - gyerek felnevelésének támogatását oly módon, hogy emelt összegű egységes járulékot fizet a gyerek(ek) megnevezésével. A támogatott gyerekszámtól függően az egységes járulék alapértékének kétszeres, háromszoros összegét 192 hónapon keresztül rendszeresen befizeti az Államkincstárba.

10.  Ez esetben a támogató szülő által megnevezett gyerek(ek)re nem a degresszíven csökkentett ETJ-t, hanem a normál összeget utalja az Államkincstár a gyerek tényleges szüleinek.

11.  A támogató szülő az alapértéknek a támogatás időtartamával arányos százalékát kapja ETJ-ként és gyerekenként 192 hónap befizetésével éri el az ETJ az alapérték 100 %-át.

 

Az egységes járulék beszedése és az ETJ kifizetése

1. A biztosított számára az egységes járulék befizetése az egészségbiztosításhoz hasonló módon fix összegű alanyi jellegű havi befizetési kötelezettség. Mértéke a minimálbér 1/3-a.
2. Ha az egységes járulék fizetésében a biztosított elmaradásban van, ugyanakkor ETJ-re is jogosult, akkor az Államkincstár a kifizetendő ETJ-t az elmaradt járulékbefizetés bizonyos hányadának arányával is csökkenti a kifizetés előtt, továbbá közmunkát írhat elő.
3. A gyereknevelés biztonsága érdekében az elmaradások miatti járuléklevonását az Államkincstár rugalmasan kezeli, ezért inkább közmunkát ír elő az elmaradt járulékok beszedése érdekében.
4. Az járulékfizetési elmaradása miatti levonás havi mértéke nem haladhatja meg a kifizetendő ETJ 50 %-át.
5. A elmaradások okának  vizsgálata és az elmaradás szankcionálása az APEH feladata.
6. Az ETJ állami felelősségű részét a gyereknevelés időszakában és 65. életév fölött havi rendszerességgel utalja az Államkincstár.
7. Az ETJ jogosultság kezdete a magzat fogantatásával kezdődik. A fogantatásról a szülőpár orvosi igazolást nyújt be az Államkincstárhoz.
8. Az Államkincstár a beérkező egységes járulékot a következő hónapban - amig a szülő él - mint ETJ-t, a levonások után továbbítja a szülő felé.
9. Az egyik szülő halála esetén a másik szülő megkapja a közösen nevelt gyerekek arányában a meghalt szülőnek járó ETJ 2/3-át, mint özvegyi járadékot.

10.  Az ETJ-ből az Államkincstár a kifizetés előtt levonja a szülő/k és a háztartásában élő gyerek(ek) egészségbiztosítási járulékát és az egységes járulékát és az esetleges tartozásokat.

 

Az ETJ-be lépők számára megszűnik

1. a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség,
2. családi pótlékra, gyes, gyed, gyet, főállású anyaságra való jogosultság és
3. és átalakul az egészségbiztosítási járulék befizetésének rendje, hiszen az is fix összegű alanyi kötelezettséggé válik.

 

 

 

Gyakori kérdések

Nő-e az állampolgár közteherviselési kötelezettsége, csökken-e a nettó munkabér, nő-e az adóteher?

Lényegesen változik a szerkezete, de a minimálbérért dolgozók kivételével csökken, továbbá az öngondoskodó jelleg erősödik.

Az egységes járulékot fizető felnőttgyerek fizet-e nyugdíjjárulékot?

Nyugdíjjárulékot nem fizet, hiszen az ETJ rendszerében gyermekei megszületésétől számítottan egész életpályára kap gondoskodást. Saját jövedelmi viszonya és belátása szerint önkéntes nyugdíjbiztosítást köthet.

 

Kap-e a szülőpár ETJ-t, ha a valamelyik felnőttgyereke nem fizet egységes járulékot?

Kap, de kisebb összeget. Az elmaradásokat a biztosított ellen hozott szankciók sikeressége esetén pótolja az Államkincstár.

Milyen adókedvezmények vannak az ETJ-hez kapcsolódóan?

Az egységes járulék csökkenti az adóalapot. A gyereknevelés időszakában, továbbá 65 éves kor fölött az ETJ nem adóköteles jövedelem.

 

Mi történik az egységes járulék fizetésének elmaradása esetén?

Az Államkincstár regisztrálja az elmaradást, az egy éven túli elmaradást az APEH szankcionálja, közmunkát ír elő, ha a járulékfizető ETJ-re jogosult, csökkentheti a kifizetést. Levonások sorrendje: első helyen az egészségbiztosítás összegét vonja le az ETJ-ből és a fennmaradó részt terheli meg az elmaradásokkal. A levonás nem lehet több, mint a fennmaradó rész 50 %-a.

Miért van 4 vagy több gyerek nevelése esetén degresszió az ETJ-ban?

Az államháztartási egyensúly biztosítása, továbbá a szülői a túlvállalások kivédése érdekében.

 

Mit tehet a meddő házaspár, gyermektelen személy, hogy ETJ-ra jogosult legyen?

ETJ-re jogosultságot szerez a gyermektelen személy, ha gyermeket fogad örökbe vagy nevelőszülői feladatot vállal vagy támogató szülőként emelt összegű egységes járulékot fizet.

 

Mit jelent a támogató szülői státusz?

Meddő vagy gyermektelen személy olyan családdal köt megállapodást, ahol legalább 4 gyerek van és ezt bemutatja az Államkincstárnak. Emelt összegű egységes járulék fizetését vállalja az Államkincstáron keresztül a nagycsaládban élő megnevezett gyerek nevelésében megjelenő hátrányok csökkentése érdekében.

 

Ha a szülő lemond gyermekéről, állami gondozásba adja, vagy nyílt módon adja örökbe, akkor kaphat-e járadékot?

A szülő járulékfizetési kötelezettsége nem szűnik meg, de járadékot erre a gyerekre nem kap.

Jár-e ETJ a szülőnek ha elveszi a gyámhatóság a gyereket a szülőpártól?

Nem jár, ha a szülőpár tartósan felelőtlen és a gyerek életét és testi-lelki épségét, fejlődését veszélyeztető gondatlan magatartása miatt történt az állami gondozásba vétel.

Mi történik, ha a szülőpár egyik tagja meghal és a felnőttgyerek él?

A felnőttgyerek egységes járulék fizetési kötelezettsége változatlan. Az Államkincstár csökkentett mértékben de az özvegy felé annak haláláig folytatja a járadékfizetést.

 

Mi történik, ha mindkét szülő meghal?

65 éves életkorig az egységes járulék fizetési kötelezettség az Államkincstár felé munkaviszonytól teljesen független alanyi kötelezettség.

 

Hogyan célszerű bevezetni az ETJ intézményét?

Először a már termékeny, de 30 éves kor alatti korosztály és gyermekei számára kell kötelezővé tenni az intézménybe való belépést. Az idősebb korosztály számára önkéntességet célszerű felajánlani.

 

Miért nem kötelező 30 éves kor feletti nő 35 éves kor feletti férfi számára az ETJ-rendszerbe belépés?

Biológiai, pszichológiai és szociális okok miatt.

 

Lehet-e oda-vissza lépegetni az intézmények között?

Az ETJ rendszerébe be lehet lépni, de ki nem.

 

Az ETJ bevezetésével megmarad-e a nyugdíjkorhatár jelenlegi rendje?

Értelmét veszti a nyugdíjkorhatár, hisz ETJ élETJáradékot kap, ezért igényei, képzettsége és egészsége alapján akár élete végéig dolgozhat, de az ETJ mellett idős korában mindenki a saját megtakarításai alapján nyugdíjszerű járadékot is kaphat.

 

Jelent-e többletkiadást az államnak az ETJ bevezetése?

Az állami kiadások nem nőnek, a nyugdíj és családtámogatási alrendszer összeolvad.

 

Célszerű-e az ETJ mellett a családi pótlék, GYES, GYED és GYET intézményének fenntartása?

Mai formájában nem. Helyette javasoljuk a gyerek gyereknevelés kezdeti időszakában emelt összegű ETJ-vel kompenzálni a szülőpár jelentős jövedelemcsökkenését.

 

Miért fontos, hogy már a magzati korban ETJ-t kapjon a szülő?

Minden harmadik fogantatás abortusszal végződik. Az abortuszok nagyon jelentős hányada válsághelyzetre való hivatkozással történik. Ha a válság oka pusztán anyagi természetű, úgy az emelt összegű ETJ-vel jelentős mértékű védelmet lehet nyújtani a családnak. Az ETJ erkölcsi és anyagi elismerést ad a születendő gyermeknek, segíti az a szülőket a magzatelhajtás elkerülésében.

 

Célszerű-e az ETJ mellett az ápolási díj intézményét fenntartani?

Célszerű fenntartani, de nem az ETJ részeként.  Az ETJ a szülőpárról való anyagi gondoskodást szolgálja viszont a szülőnek vagy bárkinek az egészségügyi okok miatti ápolása, mint társadalmi szempontból hasznos munka a nem az ETJ-ben, hanem az egészségbiztosításban és a szociális juttatások egyéb formájában kerülhet elismerésre. Az ETJ keretében csupán annyi kerül elismerésre, hogy Államkincstár az ápolásra szorult személy helyett teljes összegű ETJ-t fizet a szülőnek.

 

Mi történik a befizetett nyugdíjjárulékkal az ETJ-be átlépők esetében.

A befizetett járulék alapján államkötvényt kap a járulékfizető, amelyet önkéntes nyugdíjpénztárba fektethet.