Népesedés.hu"A Halállal nem békélni meg!"
Javaslataink:
Csuja László: Egységes társadalombiztosítási járadék (ETJ)
1.
Többlet szavazati jog a gyereket nevelő szülők számára, hogy a 2 millió gyerek joga erősebben érvényesülhessen.
2.
Ha az anya vállalja a gyerek megszülését és az apa vállalja az apaságot, akkor a fogantatásig visszamenőleg kap
- családtámogatást (emelt családi pótlék, gyes stb.)
- lakhatási támogatást
- közüzemi kedvezményeket, támogatásokat
- kedvezményes lakáshitelt
3.
A nem egészségügyi indokú abortuszkérelemről ne védőnő, hanem bíró döntsön.
Ehhez még alkotmánymódosítás sem szükséges.
A bírósági eljárás gyorsított legyen.
Az anyának kell bizonyítania, hogy nem lát esélyt a gyerek megszületése után az emberhez méltó felnevelésre.
A bíró értékeli a bizonyítékokat, ha elégséges, akkor engedélyezi az abortuszt, ha nem, akkor a baba megszületik.
Új abolicionizmus
-közvetett szavazati jogot a 18 éves kor alatti állampolgároknak -
Csuja László
/Civil Demográfiai Munkacsoport/
Jelen dolgozatom alapgondolata nem előzmény nélküli, hiszen a Nagycsaládosok Országos Egyesülete valamint Révész Máriusz országgyűlési képviselő is nyilvánosság elé lépett hasonló gondolattal. A Civil Demográfiai Munkacsoportunk laza országos hálózata levelező listán ill. konferenciákon szintén áttekintette és megvitatta az alapkérdéseket.
Dolgozatomban indoklást adok miért hat pozitív módon demokráciánk fejlődésére, ha a gyerekek közvetetten a szülőknek adott többlet szavazati jog útján képviseltethetik magukat a legfontosabb társadalmi döntéshozatalokban. Kiemelem ennek a lehetséges abolicionista tettnek a néhány fontos politikai körülményét és hatását.
A demográfiai és a demokrácia deficitje kéz a kézben jár
Mindannyian részesei vagyunk az elöregedés és a demográfiai deficit okozta világméretű társadalmi, gazdasági válságnak. Ennek számos tünetéről sok szó esik pl. a társadalombiztosítási rendszerek finanszirozhatósága, a múlt évben USA-ban kirobbant lakáshitelezési válság stb. Egy alapvető vetületével viszont sajnos nem szoktunk foglalkozni: az elöregedés nemcsak demográfiai deficittel jár, hanem a demokráciánkban is súlyos deficitet okoz.
A demográfiai deficit és vele „kéz a kézben“ járó demokrácia deficit okozta problémák egyre nyilvánvalóbban és egyre mélyebben meghatározzák társadalmunkat kultúrális, morális, gazdasági, jogi döntéseiben, és ezért így egyre több alkalommal kerülnek a politikai döntéshozók kezelhetetlen kényszerhelyzetbe. A kényszerhelyzetek oka, hogy jelenlegi politikai döntéshozatali rendszerünkben az társadalmi újratermelésben már inaktív nyugdíjas korú társadalmi réteg a szavazati joga és szavazási hajlandósága révén túlreprezentált, míg a társadalomnak a jövőjét meghatározó, ugyancsak nem termelő csoportja, a 18 éven aluli állampolgárok érdekei alig érvényesülnek – lévén nem rendelkeznek szavazati joggal. Ezt a kétszeresen is deficites helyzetet pontatlanul ugyan, de mégis nagyon találóan a „gerontokrácia uralmának“ nevezi a közfelfogás.
Új abolicionizmusra van szükség a demográfiai deficit következményeként kialakult demokrácia deficit felszámolása érdekében, hiszen van a magyar társadalomnak egy - a múltat képviselő - 1,7 millió főből álló túlreprezentált része és vele szemben él - a jövőt képviselő - 2 millió gyerek, aki nem rendelkezik se közvetett, se közvetlen szavazati joggal.
Mi az új abolicionizmus?
Az abolicionizmus a modern demokratikus polgári gondolkodás része, a XVII. sz. végén indult mozgalom a XVIII. sz-ban a rabszolgafelszabadítással bontakozott ki angolszász és francia polgári körökben. Majd az egyenlőség elvén alapuló szavazati jog demokratikus kiterjesztéséért küzdőkkel azonosították magát a szót. Ma a halálbüntetés elleni és a nők elnyomottsága elleni küzdelmet tartják abolicionista küzdelemnek.
Lényegét tekintve az új abolicionizmust úgy is definiálhatjuk, mint a demokrácia deficitjének felszámolására irányuló polgárjogi mozgalom. Az Észak-Atlanti civilizációban, így Magyarországon is, az abolicionista értékrend szerint a legelnyomottabb társadalmi réteg ma a 18 éves kor alatti korosztály, akik az érdekeiket a szavazóurnáknál se közvetlenül, se közvetetten nem képviselhetik.
A kettős deficit elleni gyógyszer az új abolicionista politika
Közéleti döntéshozatalunk, a népszavazás, választás, manapság olyan demokratikus deficittől szenved, amiben egyes társadalmi csoportok (idős korosztály) túlreprezentáltak, mások pedig még közvetett reprezentációval sem bírnak (18 éves kor alattiak). A demokratikus deficit a gyerekeket és az őket nevelő szülőket sújtja leginkább. Szavazáskor a szülő nem csak önmagát, mint egyént, hanem eltartottjait is képviseli, de szavazata ma egyáltalán nem arányos a társadalmi teherviselésével. Ez a demokratikus deficit sajnos a gyerekvállalás mértékével arányosan nő.
A sikeres abolicionista politika a modern történelemben mindig tartós sikert hozott annak a pártnak, társadalmi erőnek, aki felvállalta, hiszen kétség kívül pozitív az üzenet, illetve az érintettek, akik ezen az úton többlet jogokat kapnak, közvetlenül tapasztalják a jó eredményt és az újabb választásokon hűséggel viszonozhatják szabadságjogaik bővülését.
A pártok jutalmazzák azokat a társadalmi csoportokat, akikre számíthatnak, ill. akiknek döntése meghatározza vagy nagyon befolyásolja sorsukat. Az elmúlt közel 20 év alatt ilyen egyértelműen jutalmazott társadalmi csoporttá vált a magas szavazási hajlandóságot mutató 1,7 millió idős korú. Pontatlan definició, de mégis jól jellemzi a helyzetet, hogy sokan a mai demokráciánkat a „gerontokrácia“ uralmaként jellemzik. A „gerontokrácia“ azon kívül, hogy természetes és el nem ítélhető módon a saját jóléte biztosítását követeli, és életkorából adódóan a rövid távon megtérülő döntések felé motiválja a pártokat, ami csökkenti tervezhetőséget, növeli a hektikusságot, néha közéleti hisztériát, kiszámíthatatlanságot ébreszt, alapvető értékek és stratégiai célok megvalósításának elvetését kényszeríti a közélet szereplőire.
A Kárpát-medencében az elöregedés, és a gyerekszületések számának csökkenése egy ponton a szélsőséges nézeteket vállaló politikai erőket erősíti. Ez zajlik le látványosan Szlovákiában, és ma Magyarországon is. Ebből a szempontból is érdemes elemezni tehát egy jövendő kormánypártnak, akár már a 2014-es választások lehetőségeit is, hogyan tud teremteni stabil szavazóbázist, hogyan teremt a kormányzás 4 éve alatt a következő választások megnyeréséhez új támogatóerőt, ugyanis várhatóan nagyon súlyos, és a társadalmat erősen megosztó döntéseket lesz kénytelen meghozni a következő négy év során a kormánypárt, ami természetes módon a 2010-es szavazóbázis egy jelentős hányadát lemorzsolja.
A családfenntartó középkorosztály sokkal kevésbé nyitott a szélsőséges politikai nézetekre, és a leginkább hajlandó áldozatokat vállalni a kiszámítható jövő érdekében, azonban a családfenntartó korosztálynak nem jut tehervállalásával arányos politikai súly az alapvető társadalmi döntések meghozatala során. Célszerű lenne tehát őket megnyerni, megerősíteni a gyerekeik jogán adott többlet szavazati jog révén.
Alapvető politikai döntés persze, hogyha felvállalja-e a kormányzó párt az új abolicionista politikát, mikor hoz nyilvánosságra egy ilyen alkotmányos változtatási igényt? A jelen helyzetben választások előtt ilyet kinyilvánítani nem lenne szerencsés. A választások után nemsokkal viszont célszerű végrehajtani, amikor a győztes politikai erő látja, hogy megvan az alkotmányozó többsége a végrehajtáshoz és új támogatókra is szükség van.
Az új abolicionista politika végrehajtásának helyszíne nem az utca, nem a sajtó, hanem a Parlament, ahol kemény bürokrácia és szilárd számtani szabályok uralkodnak a döntéshozatalban. Operatív módon maga a végrehajtás nem olyan nagy dolog, hiszen 1990 óta sok alkalommal nyúlt a Parlament a 2/3-os törvényekhez. A végrehajtott alkotmánymódosítást az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök se befolyásolhatja. Hatályba lépésétől kezdve a magyar demokrácia új és nemcsak szélesebb, hanem középen megerősített szélsőségekre kevésbé érzékeny, stabilabb alapokra kerül. A szavazatok súlypontja egy olyan társadalmi csoportra helyeződik, amelynek természetes létérdeke 10-15 éves időtávban gondolkodni, tervezni saját gyermeke és saját élete ügyeit illetően is.
Lássuk, milyen hatása van egy ilyen változtatásnak a legvégletesebben lecsúszott társadalmi rétegre, hiszen a sajtóban és a politikai demagógia szintjén ezzel fognak riogatni mindenkit jobb, és baloldalról egyaránt. 229 ezer gyerek él 4 vagy többgyerekes családban, a szülőkkel együttes számuk 280 000 fő. A szavazatvásárlás ebben a társadalmi csoportban tűnik a legolcsóbbnak, bár eddig nagyon kicsi volt a szavazási hajlandóságuk. A szavazati jog kiterjesztése után valamennyi párt természetesen erősebben utazna erre a társadalmi rétegnek a szavazatára. Tehát a szavazatok erősen szóródnának közöttük. A szavazatok megoszlása elsősorban nem a szavazatvásárlás mértékétől, hanem a nagycsaládosoknak nyújtott társadalmi lehetőségektől függ. Az összes elérhető szavazat a gyerekek közvetett szavazati joga bevezetése esetén sacc. 9,7-9,8 millió lesz. Ebben a 280 000 szavazat elvész, mint csepp a tengerben. Ha a részvételi arányoknak megfelelő mértékben csökkentjük, akkor leadott 5-6 millió szavazatból a 160-240 000 szavazat legfeljebb józanításra elég, nem egyébre, tehát csak arra, hogy sokkal jelentősebb kérdéssé váljon a nagycsaládosok felzárkóztatása, a putrisorok felszámolása.
A szavazati szám változása számokban:
Jelenleg a választópolgárok száma 8 millió körül van. 2,1 millió gyereket nevelő szülő szavazata áll szemben a 6 millió gyermeket nem nevelő szavazatával, ezen belül is az 1,7 millió idős korúval. A változással 2,12 millió szülő + közel 2 millió gyerek = 4,1 millió szavazópolgár lenne, aki a társadalom legnagyobb terhet viselő rétegét, a családokat képviseli.
Ha a részvételi hajlandósága a szülőknek nem nőne a változtatások után (ami nagyon valószínűtlen), akkor is a családok szavazati súlya végre a modern választójog történelmében megközelítené a nem családosok szavazati súlyát, hiszen a 9,8 millió lehetséges szavazóból 4,1 millió lenne a családok szavazata.
A „gerontokrácia“ letéteményeseinek, az 1,7 millió idős korúnak nemcsak a szavazati súlya, de a szavazási hajlandósága is romlana az alkotmányos változások után, mivel erőteljesen érzékelnék fontosságuk és érdeérvényesítési erejük csökkenését.
Az új abolicionizmusnak milyen hatása lenne pártpolitikára?
A nemzetiségi alapon szerveződő pártok - cigánypártok - vitorlájából kifogná a szelet, mert egy sokkal alapvetőbb szabadságjogot adna és szélesebb társadalmi réteget tenne szabaddá.
A most erősödő radikális jobboldal egyáltalán nem örülne amiért a „putrisor“ szavazati súlya nőne, sőt 9,8 millió potenciális szavazat esetén a ma törvénybe foglalt 5 %-os küszöb átlépése is gondot okozhat számukra.
A magukat liberálisnak nevező pártok, akik számára a család és a gyerek magánügy, tehát a családok igénye, kérése, érdeke, mint közérdek, elvi okok miatt érthetetlen, végzetesen veszítenének politikai súlyukból a politikai szinpadra való visszatérés lehetősége megszünne.
Az MSZP sorsát nehéz megítélni, annak ellenére, hogy a Kádár rendszert visszasíró idősek között van legnagyobb elfogadottságuk. Az MSZP az elmúlt 20 évben nem vált híressé családbarát politikájáról, lásd pl. a Bokros csomagot. Az idős korosztály részvételi hajlandósága a választásokon valószínűleg csökkene.
A most haldokló MDF, aki már két parlamenti ciklusban és két EU választáson is burkolt családellenes politikával és az öregek szavazatával lépte át a parlamenti küszöböt, végleg eltünne a politika szinpadáról. Az MDF 20 éves történelméből az abortusz törvényt érdemes kiemelni, mint pragmatikusnak tekintett, de egyértelműen élet és családellenes lépést, de a most maguk közé emelt Bokros Lajos se szimpatikus a családok számára.
A zöld pártok se tudnak mit kezdeni a családbarát politikával, hiszen Ők a jelenlegi 10 millió helyett 5-6 millió magyar állampolgárban gondolkodnak, tehát 1 gyereknél többet nem látnak szívesen egyetlen családban sem.
A KDNP sajnos eléggé elöregedett párt, aki a szavak és elvek szintjén családbarát, de a megvalósításban nem túl erős. Elöregedésük lehet az oka, hogy elsődlegesen a nyugdíjrendszer változtatásában voltak érdemi lépéseik. A családi adózást képviselik, ami természetesen jó megvalósítás esetén pozitív lépés lehet.
A FIDESZ is kompromitálódott a többi parlamenti párttal együtt az abortusztörvény elfogadásakor, tehát liberális múltja során, de azóta ő volt az egyetlen párt, aki érdemi pozitív lépéseket tudott tenni a családpolitikában.
A FIDESZ és KDNP kivételével a többi párt vagy erős programváltással változtat politikáján, vagy továbbra sem közeledik a nagycsaládosokhoz, de akkor kevésbé részesednének az új abolicionista változtatás eredményéből, mint a megvalósítás esélyesei, tehát a FIDESZ és a KDNP.
Az a poltikai erő, aki megkapja a választásokon az alkotmányozó többséget, és él is vele, tehát a gyerekek közvetett szavazati jogát bevezeti, az a következő választásokon szerez magának 2 millió potenciális új szavazót, különösen, ha a négyéves parlamenti ciklus hátralevő részében családbarát politikával kellő mértékben segíti is a kiszélesedett társadalmi bázisát.
A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a szabadságjog kiterjesztő alkotmánymódosítás a modern korban kőbe vésett szokott volt maradni. Nincs rá példa, hogy a szabadságjogok kiterjesztése után a szabadságjogok elvételébe ne bukott volna bele egy párt, egy kormány, egy politikai elit.
Amikor a szabadságjogot kiterjesztő alkotmányos változtatás zajlik, biztosan hevesen kiabál majd a két szélsőség, tehát liberális bal és radikális jobboldali média. Ezzel viszont csak a választási részvételt tudja növelni, de a szabadságjogok bővülését megélő társadalmi csoportot meghódítani, továbbá alkotmánymódosítást, tehát a szabadságjogok szűkítését elérni már nem tudja.
Az alkotmány ide vonatkozó paragrafusa
71. § (1) Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit, a helyi önkormányzati képviselőket, valamint a polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.
Értelmezése:
A jelenleg érvényes választójogi törvényünk valamilyen módon mégis sérti az alkotmányunkban rögzített három elvet:
- nem általános, mert nem terjed ki minden állampolgárra
- nem egyenlő, mert nem minden szavazat egyenlő súlyú
- csak részlegesen közvetlen, hiszen a pártlistákra nincs hatása.
A gyerekek után járó szavazati jog sértené a mostani alkotmányunkban hangsúlyozott "közvetlen" szavazás elvét, hiszen a gyerek a szülőn keresztül közvetetten szavazna, a mi javaslatunk szerint viszont a másik két elv, tehát "általános" elv teljes mértékben, az "egyenlő" elv részben érvényesülne, tehát összességében a politikai demokrácián demokratikus deficite csökkenne.
Történelmi kitekintő, szavazati jog és új abolicionizmus
Németországban nagy hagyománya volt a nem egyenlő választójognak. A Német Szövetség egyes államaiban, így Bajorországban, Badenben és Württenbergben már az 1820-as években bevezették az általános választójogot, ami nem jelentett egyenlő választójogot. Elektori rendszer volt érvényben, tehát az egyes társadalmi csoportok elekotrokat választottak, és azok választották a tartományi gyűlésbe a képviselőket. Ugyanez került érvénybe szinte minden német államban. Az 1848-as bécsi események hatására létrejött osztrák birodalmi gyűlés is általános, de nem egyenlő választójog szerint lett választva, és ugyanígy működött 1861 után is az Osztrák Császárságban, a dualista Monarchia Lajtán túli felében, egészen 1906-ig. A poroszoknál a parasztok ugyanannyi elektort választhattak, mint a junkerek, a porosz nagybirtokosok. Ezt Bismarck szüntette meg, már az egységes Németországban 1878-ban, és bevezetve az általános egyenlő és titkos választójogot. Akkor ő a munkásmozgalmi szervezkedés drasztikus felszámolásával egészítette ezt ki, illetve egy akkoriban példátlan jóléti rendszer bevezetésével, a ma sokat emlegetett bismarcki felosztó- kirovó általános érvényű nyugdíjrendszerrel.
Ezzel szemben a francia modell jelentette az egyenlő, de nem általános választójogot, ezt a példát követte Kossuth Lajos is, nálunk 1848-ban az első népképviseleti országgyűlés vagyoni és műveltségi cenzus alapján, de egyenlő választójog szerint jött létre, ami fennmaradt bizonyos módosításokkal (1918-tól a szavazati jog jelentős szélesítésével) egészen 1945-ig.
Mindezt követte a nők szavazati jogának bevezetése, mely Európa legtöbb országában egy emberöltő alatt megvalósult, legkésőbb Svájcban 1973-ban.
A hatalomnak rengeteg eszköze van persze a manipulációra, ezekkel éltek Franciaországban pl. III. Napóleon alatt, aki igazi demagógként uralkodott, miközben bevezette az általános és egyenlő választójogot.
Közbeszéd, sajtó
A németeknél sokat foglalkoznak a demokratikus deficit és a „gerontokrácia“ kérdésével. Már az 1970-es évek óta téma, de sajnos sokszor elmegy abba az irányba, mely már családbomlasztó, és a gyerekeket saját szüleikkel állítja szembe, és egyfajta idétlen "gyermek-emancipációs" elméletbe torkollik.
Pozitív példa az FDP (Német Szabadelvű Párt) egy politikusa, Markus Löning javaslata, mely a gyermek gyámja - szülője - kezébe adná a választójogot:
http://www.spiegel.de/politik/debatte/0,1518,526076,00.html
http://www.sueddeutsche.de/politik/672/318545/text/
Javaslatok az USA-ból:
http://www.childwelfare.com/Kids/kidsvote.htm
http://www.strongfamiliesinc.org/
http://www.cio.com/article/19041/Juan_Enriquez_on_the_Digital_Divide?page=3
(proxy vote: szavazás meghatalmazottal)
http://www.votekids.org/?page_id=2
Cikkek a németekről angolul:
http://www.dw-world.de/dw/article/0,2144,3470938,00.html
http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/germany/2275407/Germany
plans-to-give-vote-to-babies.html
Egy szélsőséges liberális gúnyos megjegyzései:
http://www.european-democracy.org/archives/2005/08/30/voting-right-for-kids/
Egy könyv honlapja, mely a témával pozitívan foglalkozik:
http://www.kinderwahlrecht.de/
Újságcikk
http://www.kinderwahlrecht.de/data/gfx/berlinerzeitungklein.jpg
Egy bezárt fórum - a zárszó: "ein Wahlrecht ab Geburt ist Unsinn. Eine Wahl durch "Stellvertreter" entspricht nicht mehr demokratischen Grundsätzen" - fordítás kb. "a születéstől fogva adott szavazójog értelmetlen. A gyám által gyakorolt választójog nem felel meg a demokratikus elveknek."
http://www.wahlrecht.de/forum/messages/169/47.html
További cikkek, amelyek felvetik a kérdést:
http://www.geo.de/GEOlino/nachrichten/1471.html
http://www.amication.de/aspekte_zur_politischen_emanzipation_des_kindes.htm
http://www.melhorn.de/Wahlrecht/
Bibliográfia